tebolyA pszicho-thriller filmeket mindig is szerettem, ezért esett a választásom most ugyanerre a műfajra, csak éppen könyv formájában, kíváncsi voltam, mennyire lehet fokozni az izgalmakat olvasott formátumban, vajon így is sikerülhet-e teljes lelki terrort alkalmazni és azt kell, hogy mondjam, talán még jobban is! Pierre Lematrie Téboly című regénye igazi pszichothriller történetet tár elénk, melyben a feszültséget végig fenntartva, csavarokkal tűzdelve haladunk a cselekmények vonalán, ráadásul a történet leírását nem a folytonosság, hanem egyfajta zseniálisan váltogatott kettősség jellemzi, ugyanis két szereplőnk szemszögéből tárulnak fel előttünk az események.

Az alaptörténetben megismerhetjük Sophie-t, aki bébiszitterkedik egy módosabb családnál, ám hamar kiderül, hogy nem egy hétköznapi életet élt emberről van szó, ugyanis a nő depressziós, rémálmokkal küzd, folyton elhagyja a dolgait és emlékezetkiesései vannak, olykor fél napok tűnnek el előle nyomtalanul. A korábbi tökéletes élete fokozatosan omlik össze:  egyre több haláleset kíséri életet, miközben egyre súlyosabbá válnak a tünetei, így jut el odáig, hogy egyedül tengetve napjait egy kisfiút pesztrálgat szinte egész álló nap. A dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor egy újabb eszméletvesztés újabb áldozatot követel, mellyel a gyanú egyértelműen Sophie-ra terelődik, így nincs már választása, menekülnie kell tettei elől. Idegen városba költözik, új személyazonosságot vesz fel – mindent elkövet, hogy új életet tudjon kezdeni, végső elkeseredettségében pedig egy házasságközvetítőnél köt ki, hogy új személyazonosságát törvényesíthesse. Ezután a történet már Frantz szemszögéből folytatódik, ahol a legelejétől kezdve megismerhetjük a dolgok – ha úgy tetszik – új voltát.

A mű elején remekül ábrázolja az író Sophie zavart lelki világát és szinte már gépies cselekedeteit, mely az olvasóban majdhogynem ellenszenvet vált ki, hiszen hogy tudnánk szimpatizálni egy pszichopatával, akinek a neve több gyilkosság esetében is felmerül? Teljes bizonytalanságban vagyunk, hiszen nem derül ki, mi is okozta nála tulajdonképpen ezt az erőteljes magatartás- és viselkedésbeli változást, mely tönkretette az egész életet és lelki egészségét. Az első nagyobb részben ez a bizonytalanság végig fennáll, de arról, hogy mi is történt vele pontosan lehet elméleteket gyártani, de a második részben úgy is leesik az állatok!

robe_de_marieeA spoiler ezúttal elmarad, ezt mindenkinek magának kell lelepleznie, amikor a megfelelő helyre ér. :) Innentől kezdve az események még bonyolultabbá, nyomasztóvá és feszültségteljessé válnak, részben Frantz naplóbejegyzéseinek köszönhetően, s végül meg is tudhatjuk, hogyan kapcsolódik egymáshoz, majd fonódik össze ennek a két embernek az élete. Emellett a borító magyarázatára is sor kerül, hogy miért éppen egy menyasszonyi ruhát látunk rajta (nem mellesleg az eredeti mű címe Robe de marié, ami franciául menyasszonyi ruhát jelent, de a magyar címet itt azért helytállóbbnak érzem).

Több helyen is olvastam, hogy a történet vége méltóbb befejezést érdemelt volna, valamint túl gyorsan zárul le, szerintem tökéletesen varródnak el az egyes szálak az óriási pálfordulásnak köszönhetően, zseniálisan változnak meg az egyes jellemek és ennek a cselekménynek igenis akkor és ilyen vége kell, hogy legyen.

Az egyetlen dolog, amit sajnáltam az az, hogy ilyen rövid volt a történet, ugyanis tipikusan az a pszicho-thriller, amiben kellőképpen bele lehet merülni, akár az események, akár a mögötte húzódó lelki vonulat tekintetében, de ha ebbe ennyire belevetjük magunkat egyszer csak arra eszmélünk, hogy végetért a mű. Ja, és rájöttem arra az aprócska bökkenőre, hogy a francia nevek helyes kiejtésén bizony van még mit csiszolnom. :D Filmre vele!

notbad notbad notbad notbad notbad2