readyplayeroneSzerintem nem túlzok, ha kijelentem: szinte alig akad ember a világon, aki ne hallott volna/próbált volna ki már valamilyen számítógépes játékot – amennyiben a feltételeik megengedik -, legyen szó stratégiai, platform, szerep- vagy bármilyen más játékról (mint tudjuk ugye, manapság már pénzt is lehet ezzel keresni, nézzük csak meg a drága Pewdiepie-t :)). Nem mondom magam akkora nagy játszónak, de azért volt már szerencsém jópár példányt kipróbálni és tudom mennyire piszok addiktívak tudnak lenni, ha nem figyel oda az ember.

Emlékszem mennyire odavoltam egy Toy Story-s darabért, amit aztán addig játszottam, míg a gépem megelégelte és a lejátszóban kettétörte a lemezt – mondanom sem kell, utána jött az utánpótlás. Ernest Cline Ready Player One című könyvében is a számítógépes játékok előtt teszi tiszteletét  és mutatja meg, meddig képesek az emberek elmenni egy-egy játék megnyeréséért.

Dátum szerint a jövőben, 2044-ben vagyunk, ahol a bolygónkat majdnem teljesen tönkretette az emberi faj nemtörődömsége és hanyagsága okán. Ám minek is vesztegessük az időnket ezen a sivár talajon, amikor itt van nekünk James Halliday, a zseniális játékfejlesztő, aki létrehozta az OASIS-t (Ontológiailag Antropometrikus Szenzorikus Immerzív Szimuláció – egészségetekre! :D), ahol azok lehetünk, akik csak szeretnénk.

“A generációm nem ismerte az OASIS nélküli világot. Számunkra ez a szimuláció sokkal több volt játéknál vagy szórakozási lehetőségnél. Amióta az eszünket tudtuk, az életünk szerves részét képezte. Egy rusnya világba születtünk, és az OASIS jelentette nekünk az egyedüli boldog menedéket.”

“Az OASIS végül megváltoztatta az emberek életét, munkáját és kommunikációját. Átalakította a szórakoztatás, a közösségi hálózatok, sőt a globális politika világát. Bár eredetileg újfatja MMO-játékként, azaz sok résztvevő számára tervezett online játékként reklámozták, az OASIS gyorsan újfajta életmóddá nőtte ki magát.”

Ráadásul ez a játékfejlesztő volt olyan kreatív, hogy halála előtti években kieszeljen egy végső nagy játékot, melyet saját birodalmán belül helyezett el, ám csak halála után veszi kezdetét, a tét ugyanis az életévei alatt felhalmozott felfoghatatlan nagy vagyona volt, illetve az OASIS vezetése. Nem nehéz elképzelni azt a hisztériát, ami elkezdődött a játék beharangozása után, a világ Halliday lázban kezdett el égni, mindenki falta a műveit és a kedvenceit, hogy a rejtvényei megfejtésével hozzájuthasson a három kulcshoz, melyek három kaput nyitnak és végül elvezetnek A tojáshoz, mely a nyereményt jelképezi.

220px_Ready_Player_One_cover_197x300Főszereplőnk a gimnazista Wade, aki a rusnya világ miatt szintén a játékba menekül és a versenynek él. Minden valaha megemlített filmet, sorozatot, zenét, játékot átfésül a megoldásokat keresve, melyeket a regény előrehaladtával szépen ki is fejt előttünk, természetesen a nagy Halliday munkásságával kezdve. Amint a játék igazán kezdetét veszi, kiderül, hogy bizony gonosz erőknek is szándékában áll megtalálni a kincset – akár törvénytelen eszközökkel is -, mellyel átvehetik a világ felett az irányítást és csúnya retorziókkal súlythatják az amúgy is nincstelen játékosokat. Nincs mese, játszani kell!

Csak tátottam a szám ez előtt a hatalmas képzelőerő előtt, amit Ernest tár elénk, ráadásul a régi játékoktól kezdve a régi filmeken át minden lényegesebb momentumot átvesz és belesző regényébe, ezzel is tisztelegve a 80-as évek popkultúrája előtt. Érdekes egy koncepció ez, melyben a cselekmény a jövőben játszódik, de minden a 80-as évekről szól az összes retro résztvevőjével együtt és ez az egyik dolog, ami egyedülállóvá teszi.

A másik dolog a megannyi műfaj jelenléte: a műben van fantasy, történelem, kaland, szerelem, még egy kis humor is – minden ami csak szem-szájnak ingere, ráadásul a könnyedebb hangvétel mögött ott bújik a társadalomkritika is több ízben, ettől pedig hihetelenül komplex és sokrétű regény válik belőle, így az, hogy melyik korosztálynak szól igazából lényegtelen, szerintem mindenki megtalálja magának azt a szeletét, amiért érdemes végigolvasnia. Először kicsit féltem ettől a rengeteg információhalmaztól, de azt kell, hogy mondjam remekül eligazított a különböző játékok és filmek terén, a leírásból tökéletesen el tudtam képzelni azt a játékot is, amivel még nem is találkoztam ezidáig.

Az izgalmas és dinamikus sztorivezetésen és a szerethető, remekül életre keltett karaktereken túl ha mindez még mindig nem lenne elég, a végén megtoldja nekünk az egészet egy tanulsággal is, mellyel ideális befejezést kaphatunk ehhez a történethez. A történethez, melynek elolvasása után garantált, hogy kedvet kapsz a játszáshoz!

notbad notbad notbad notbad notbad