ejszakaicirkuszNem vagyok egy cirkuszba járó típus, gyerekként iszonyatosan féltem a bohócoktól, bár úgy érzem ezen már sikeresen túltettem magam idős fejjel, valahogy mégis mindig kimaradt számomra ez az attrakció, pedig mostanában talán még kedvem is lenne megnézni, amiben körülbelül harmadennyi évesen volt csak részem.

Könyvek esetében eddig Darren Shan Rémségek cirkuszához volt szerencsém, aminek történetét aztán több részen keresztül folytattam is, de az akkori laptopon olvasás és megannyi szemkifolyás után egyszer csak elapadt a lelkesedés (de majd egy szép napon, amikor minden felhalmozott ebookomat kiolvastam és nem marad más muhaha de naív vagyok, akkor előveszem őket újra). Ezúttal Erin Morgenstern Éjszakai cirkusz című műve volt az, amivel újra visszalátogattam a cirkusz világába, ráadásul egy olyanba, amely tényleg minden képzeletet felülmúl!

Ez a cirkusz más, mind az ember által eddig megszokott. Ez a cirkusz teljesen váratlanul bukkan fel egy-egy helységben, mindenféle előzmény és hirdetmény nélkül. Az égbe nyúló sátrak fekete-fehér csíkosak, a többi szín itt nem kap szerepet, minden színtelen. Hatalmas vaskerítés választja el a külvilágtól, bejáratánál egy különlegesen mozgó óra jelzi az időt, azonban délután a többi normális cirkusszal ellentétben, itt még nincs élet. Csupán a kapura kilengetett felirat, miszerint “Sötétedéskor nyitunk, Hajnalban zárunk” figyelmeztet a nyitvatartási időre. Először nem tudod mit jelent ez, de sötétedés előtt mégis elmész megnézni – bár magad sem hiszel benne, de a kíváncsiságod mégis odavonzz. Napnyugta előtt a cirkusz még kihaltnak, elhagyatottnak és üresnek tűnik, ám amikor a nap nyugovóra tér, lassan kigyúlnak a fények és kirajzolódik a “Le Cirque de Reves” felirat, innentől pedig már alig várod, hogy beléphess ennek a különleges cirkusznak a falai közé. Ám amikor azt hiszed a sejtelmességgel nem lehet tovább fokozni az élményt, betérve a sátrak közé megtudod, hogy ez még csak a kezdet volt, innentől kezdődik csak igazán a varázslatos élmény megtapasztalása!

El nem tudom mondani mennyire örültem neki, hogy nem olvastam el tüzetesen – vagy ha anno meg is tettem, már nem is emlékeztem rá – a könyv fülszövegét, mert így teljes egészében magam fedeztem fel a cirkuszt a történetével és a karaktereivel együtt. Ezért úgy döntöttem most ennek a bejegyzésnek a keretein belül sem fogom leírni a fő cselekményszál mivoltát, úgy gondolom ez tipikusan az a könyv, amelynél az olvasás élménye akkor teljesedik csak ki igazán, amikor saját magad haladsz előre és úgy bontakozik ki előtted, miről is szól ez a cirkusz és mi húzódik a hátterében. Legyen elég annyi, hogy a varázslatos kifejezés itt nem csupán egyszerű jelzőként használatos, hanem ennél jóval több jelentés tulajdonítható neki.

A fejezetek nagyon rövidek, ezért aztán felettébb gyorsan lehet haladni, hiszen egy-egy rész befejezése után ugyan miért ne olvasnál el még egyet, amikor úgy is rövidebb? :) És ez így megy egészen a könyv végéig, amikor egyszer csak elfogynak a fejezetek, ez a könyv aztán nagyon olvastatja magát!

9361589_197x300A cselekmény nem lineálisan halad, ide-oda ugrálunk az időben, az 1800-as évek végétől eljutunk egészen az 1900-as évek közepéig, sőt még annál is tovább. Eleinte lehet kicsit katyvaszt okoznak ezek a dátumeltérések, de hidd el a végére gyönyörűen összeáll minden, így a cirkusz kialakulásától és fénykorától egészen a sejtelmes befejezéséig eljutunk. A történet pedig a befejezéssel lesz kerek egész, bár az ember ilyenkor olvasná tovább és tovább, de folytatása nincs, ami tulajdonképpen nem is baj, ez az egy rész a maga nemében így lesz tökéletes.

Ahogy a borító is sejteti, a történet középpontjában két karakter áll, azonban nem sajátítják ki maguknak az egész könyvet, rajtuk kívül még megannyi szereplő az, akik által a sztori formálódik és göngyölődik, és mindenkinek nagy szerepe lesz abban, ahogy a cirkusz sorsa alakul. Hatalmas karakterleírásokat nem tartalmaz a mű, de pont annyira ismerjük meg a benne szereplő embereket, hogy eltudjuk őket helyezni magunkban, ki-ki hogyan és miképp vesz részt a műsorban, milyen szerepet töltenek be. Bajban lennék, amennyiben kedvenc figurát kellene választanom, hiszen együtt teszik olyan csodálatossá a cirkuszt, amilyennek lennie kell, ez az együttes szimbiózis miatt különleges és szerethető a regény.

Rengeteg mindenről lehet még írni vele kapcsolatban, de mivel megfogadtam, hogy a fülszöveggel ellentétben nem lövöm le a könyv háromnegyedét, így most legyen elég ennyi, olvassátok el mindenképpen! :)

notbad notbad notbad notbad notbad