a100evesemberJó ideje ugyan, hogy a könyv végére értem, de az elmúlt 2 hetem sűrűsége miatt most lett először szabad a délutánom annyira, hogy nyugodtan, a gondolataimat összekapirgálva végre visszatérhessek a könyvek világába. A legrosszabb az volt, hogy még az olvasásra sem maradt elegendő időm, de úgy vélem ez az az áldozat, amely abszolút megérte a Kindle-mentes napokat. :) /az okokról majd később részletesebben/

Lényeg a lényeg, ezúttal Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyve volt az, melyet kiolvasottam letehettem az asztalra – bár esetemben talán az átnyomhattam a következő ebookra eset úgy vélem találóbb lenne. A cím már önmagában felkeltette az érdeklődésemet, a legjobb dolog pedig az volt, hogy ez egyben mindent elárult magáról a történetről is, így megspórolhattam a rövid tartalom átbogarászgatását (amit amúgy sem szívlelek éljenek a meglepetések!).

Gondolom senkit sem ér meglepetésként, hogy a cselekmény szála egy idős emberrel kezdődik, aki századik születésnapján gondol egy nagyot, fogja magát és kimászik az idősek otthonának ablakából. A mű elején már sejtettem, hogy itt a józan észt és a realitást egy kicsit félre kell söpörni, főleg amikor főszereplőnk, Allan Karlsson korát meghazudtoló módon hajtja végre szökési tervét. Mondjuk itt még nem sejtettem a további hihetetlen eseményfordulatokat, amelyek a történet előrehaladtával csak menetelnek a csillagos égig, míg el nem jutunk addig a pontig, amikor kijelentjük, hogy már pedig ilyen nincs – és mégis van! :D

Nagyon érdekes volt figyelni, ahogy egyetlen ember tette a későbbiek folyamán egyre több személyhez fűződőtt és egyre többen keveredtek bele Allan hóbortos döntésébe. A karakterek közül nem találtam gyenge lácszemet, a maga nemében és egyediségében mindenki tökéletes kirakódarabkaként illeszkedett be a cselekmény szálába.

A könyv sztorija két szálon halad, egyrészt értesülhetünk a szökés alakulásáról, a jelenről (amely 2005-ben játszódik), valamint emellett párhuzamosan végigkisérjük Allant az életpályáján egészen a megszületésétől kezdve a szökése napjáig. Már több regénynél is megtapasztaltam, hogy ez a felépítés piszok szemtelen és igazságtalan tud lenni, hiszen mindig a legjobb részeknél ér véget, így kénytelen vagy még egy plusz részt elolvasni, hogy megtudhasd az adott szál hogy folytatódik, de ugye akkor meg ott lesz a másik szál is, ami lehet akkor még érdekfeszítőbb lesz… Nem csoda hát, hogy a rengetegnek tűnő 600 oldalas ebookot szinte játszi könnyedséggel végeztem ki.

Ami az elején kicsit megijesztett, az a politikai élet történelmének beleszövése volt a vezetőkkel, eszmékkel, forradalmakkal és egyéb nyalánkságaival együtt. Nem véletlen, hogy Allan amolyan bombaszakértőként egyész Európa sorsára hatással lesz, hol az USA, hol Sztálin, hol pedig Mao Ce-Tung oldalán mutatkozik meg és működik közre ügyeik ellátása érdekében. Egyfajta történelmi regénynek is felfogható ezáltal, de egyáltalán nem a száraz tényeket kapjunk, szépen szövődik bele a cselekmény forgatagába, és ami a legszimpatikusabb volt, hogy főhősünk a sok eszmény hatására is önmaga tudott maradni és egyik ágazatot sem tette magáévá,  így egyfajta kívülállóként sodródik végig az ideológiák folyóján. A politikához fűződő kapcsolatát többször is hangoztatja egészen leegyszerűsítve:

„A politikával az a helyzet, hogy nem csak szinte teljesen felesleges, hanem feleslegesen bonyolult is.”

Í98f573ca_6592_47be_90b1_a25aa41d891a_189x300gy, hogy mentes tud maradni mindent őt ért befolyásolási kísérlettől, egyszerű emberként mindössze annyi kívánsága van, hogy legyen hol aludnia, legyen mit ennie és legyen alkohol, ami lehetőleg pálinka. :D

Humorban egyébként egyáltalán nincs hiány, egy ilyen elképesztő történetet tulajdonképpen nem is lehet máshogy tálalni ahhoz, hogy ennyire olvasható és élvezhető legyen.

A könyvvel kapcsolatban ha negatívumot szeretnék mindenáron keresni, akkor az a magyar borító lenne. Úgy látszik lassan vesszőparipámmá válik ennek a kérdése, hiszen ha vetünk egy pillantást a külföldiában használatos verzióra, szerintem egyértelmű a kettő közül melyik az, amelyik jobban belopja magát a szívünkbe, nem egy félig levágott testű kockásinges, bőröndöt tologató egyén van a látókörünkbe, hanem egy letisztultabb, kifinomultabb grafikus megoldás, szerintem ez sokkal jobban átadja a könyv színvonalát.

Összességében tehát egy nagy csillagos ötöst érdemel a könyv, mert olyan kalandban lehetett részem egy idős ember szemszögéből, amelyet álmaimban sem tudtam volna elképzelni.

notbad notbad notbad notbad notbad