azorultholdalattA szerelem szép dolog, olvasni róla viszont még szebb (meg akkor ha már itt tartunk élni benne a legszebb, ugye :) – na de ne kanyarodjuk el!). Az írók és írónők mindig ellepnek bennünket a legkülönfélébb szívet melengető regényekkel, elbeszélésekkel, melyek közül rengeteg esik a sablonosság hibájába. Egy teljesen átlagos történet köré szőve rettentően nehéz maradandó szerelmi történetet varázsolni. Ám ha veszel egy lehengerlő alapsztorit, már félsikered lehet, onnantól pedig az útjaik egyengetésén múlik minden. Itt van nekünk például egy új magyar feltörekvő írónő, Imre Viktória Anna, aki szintén ilyen alapokkal igyekezett a legjobbat kihozni művéből és meg kell hagyni elég jól is ment neki. Nézzük hát miről is szól Az Őrült Hold alatt!

Nioba városa minden, csak nem hétköznapinak nevezhető: három holddal rendelkezik és amikor leszáll az éjszaka, minden lakója bezárkózik amennyire csak tud, mert ha nem teszik könnyen lehet, hogy soha többé nem kerülnek szeretteik elé, mert elnyeli őket a feketeség. A feketeség, amely nedves, fekete massza állagában lepi el az utcákat, nyeli el az épületeket – legyen az templom, műemlék, iskola vagy lakóház – és mozgatja kedve szerint egy teljesen új helyre. Másnap aztán a dolgozni és iskolába igyekvő emberek jobban teszik, ha minél hamarabb útnak indulnak, hogy sikerüljön fellelniük a vadiúj helyre költöző épületeket.

“Nioba szemkápráztatóan gyönyörű város. A nap szünet nélkül cirógatja meleg sugaraival, mert itt soha nem esik az eső – legalábbis nappal biztosan nem. Házai az ég felé törnek, oszlopokkal, tornyokkal és szobrokkal ékesen. Az utcák forgalmasak, de hívogatóak. Igaz, a legtöbb ember tanácstalanul bolyong az épületek között, és egyedül térképet nem lehet kapni egyetlen boltban sem, ám ezek csak apró kellemetlenségek.”

Főszerepelőnk Mia, aki a város lakójaként szintén minden nap megszenvedi az iskoláig való eljutást, illetve a házukig tartó visszautat. Egyik este azonban minden félelmét félresöpörve az ablakukból lesi, ahogy a massza eluralkodik a városon, veszélyesen közeledve feléjük is. Ám a káoszban megpillant egy csupa fehérbe öltözött alakot, aki ép bőrrel megússza a titokzatos anyaggal való találkozást. Bár az utolsó pillanatban kénytelen a többiekhez hasonlóan elvágnia magát a kinti világtól és visszahúzódni a ház biztonságot nyújtó keretei közé, másnap újra felbukkan a rejtélyes férfi, aki a Lance névre hallgat. A lány a nyomában mered, aminek a férfi egy hangyányit sem örül, de életük végül csak összefonódik, hiszen a lány beáll mellé segédként – mint kiderül, tudósként tengeti mindennapjait és a legjobb, hogy a többi emberhez hasonlóan egyfajta állandóságot hoz Mia életébe. Ám mindez áldozatot is követel, továbbá egyre különösebb dolgokat tudunk meg magáról a városról és a működéséről, pluszban még két főszereplőnknek sem lesz könnyű dolga megtűrni egymást, hiszen Lance kibírhatatlan természete miatt rengeteg konfliktusuk lesz.

Ahogy a szemem ügyébe került ez a könyv egyből beleszerettem a kiindulási pontnak számító alapsztoriba; nem sűrűn jön szembe az emberrel egy ilyen különös és sejtelmes módon mozgó város, mely már önmagában is elég ahhoz, hogy egy regény kerekedjen belőle. Az írónő viszont továbbmegy és még bevet egy szerelmi szálat is sok-sok misztikummal. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi mindent bele lehet sűríteni és ki lehet hozni a kezdeti felvázolt világból, még sajátosabbá téve a regényt. Tipikusan az a történet, amikor elindulunk az alaptörténettel, majd egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nyoma sincs annak a közegnek és helyszínnek, ráadásul a szereplők is gyökeresen megváltoznak. Ez pedig piszok ügyes dolog!

imre_vikt__ria_anna_az___r__lt_hold_alatt_187x300Két főhősünk szerelmi szálára is fontos kitérni, mert ez sem a megszokott módon zajlik. Bár el kell ismerni, a kezdetben egymást gyűlölő, majd utána fokozatosan szerelembe eső típus nem számít kirívónak, sokszor sikerül abba a hibába esni, hogy túl gyorsan történik a váltás és nem bontakoznak ki rendesen az érzelmek. Itt erről szó sincs; olyan gyönyörűen épül ki közöttük a romantika és pont olyan lassan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Be kell vallanom, az elején roppant nehéz volt elképzelnem őket egy párként, mivel a 18 éves Mia nagyon kislányosan viselkedik kezdetben (kb. 12-13 évesnek hittem először!), Lance pedig olyan komoly és érett a maga 28 évévél (őt pedig kb. 40-nek), hogy mindezzel hatalmas híd jön létre közöttük, mely gátat szab a képzeletemnek, hogy fejben összehozza őket. Ám ahogy haladunk előre, úgy érik nővé Mia és úgy idomul hozzá szépen lassan a férfi és így a végén olyan, mintha a köztük húzódó 10 év mindössze 1-2 lenne csupán.

A leírás alapján azt feltételeztem, hogy ezek lesznek a könyvben a domináns részek, de aztán csak rá kellett jönnöm, hogy itt bizony az érzelmekre irányul a fókusz. Érzelmi hullámvölgyek egész sorozata bontakozik ki előttünk, de olyan változatosak és nem mellesleg jogosak, hogy nem unod meg a sok civakodást és tépelődést.

Bár szívesen olvastam volna még leírásokat a városról és a működéséről, így is teljesen elégedetten tettem le, hiszen mellőzte a felesleges csöpögést, tett bele jócskán akciót és még megtoldotta különösségekkel, nem utolsó sorban ugyanakkor humorral is megspékelte.

notbad notbad notbad notbad notbad