kotelekHajótörés, lezuhanó repülőgép, egy éppen jókor jó helyen fekvő lakatlan (vagy annak hitt) sziget – ezek a tipikus szigeten rekedős történetek alappillérei, melyet sokan sok helyen elevenítenek meg papíron, vagy filmvásznon, vagy a televízióban. Gondolom mindenki ismer legalább egy ilyen, katasztrófával indított történetet (Daniel Defoe: Robinson Crusou, A kék lagúna, Lost – Eltűntek stb.), melynél minimum egy, közkedvelten kettő (szigorúan mindkét nemből egy-egy!) vagy épp egy csapat ember marad életben az ismeretlen terepen. Ahogy haladunk előre az időben, ez az alapanyag egyre érdekesebbé válhat annak vonatkozásában, hogy az egyre kevesebb dolgot nélkülözni hajlandó ember hogyan kényszerül arra, hogy teljes mértékben rábízza magát a természetre. Jelenleg boncolt regényem, Tracey Garvis Graves – Kötelék nevet viselő olvasnivalója viszont inkább az emberi kapcsolatok alakulásának vonalát követi egy tinédzser fiú és egy nő főszereplésével.

Itt a nyári szünet, melynek alkalmából a jómódú Callahan család úgy dönt, hogy a Maldív-szigeteken tölti ezt az időszakotFiuk, a 17 éves T.J. számára viszont nem lesz olyan felhőtlen ez a nyaralás, mint ahogy azt elsőre gondolnánk, mivel betegségéből felépülve kénytelen behozni lemaradását, így számára felbérelnek egy tanítónőt, hogy zárkóztassa fel gyermeküket az egyes tantárgyakból. Így kerül a képbe Anna, a harmincas éveiben járó tanárnő, akinek épp jókor jön ez a kis kiruccanás, hiszen életét jelenlegi párkapcsolatában kilátástalannak találja; a férfi, akivel együtt van csupán egy helyben toporog és nem akarja újabb szintre emelni a kapcsolatukat sem házassággal, sem gyermekvállalással.

A tervek szerint Anna és T.J. a családtól külön utazik utánuk repülővel, azonban gond adódik a foglalásukkal, így végül egy magánrepülővel tudják csak megkezdeni útjukat. A pilóta azonban szívinfarktust kap a levegőben, így főszereplőink belezuhannak az Indiai-óceánba, ahonnan csak a szerencsének köszönhetően sikerül megmenekülniük egy kis szigetnek köszönhetően. A bajok csak ezután kezdődnek, hiszen a lakatlan sziget átka lesújt rájuk: élelem és ivóvíz nélkül maradnak egyedül a semmi közepén.

 A jól felvezetett bevezetés után elmélyülünk a sziget rejtelmeibe, Anna és T.J. mindennapos küzdelmeibe, melynek tétje nem más, mint az életben maradás. Kettejük közül a tapasztaltabb Anna lesz az, aki próbál erős maradni és nem feladni, hiszen nincs is más választása, mégiscsak ő kettejük közül a felnőtt.

Mivel az elején bemutatott katasztrófa ellenére nem a dráma műfaja lesz az, mely uralkodik a regényen, hanem a romantika, így szigeten való hányattatásuk sem lesz akkora mértékű, hogy elnyomná ezt a jellegét. Bár tipikusan vannak mélypontok és olyan helyzetek, melyből nem látnak kiutat, az utolsó pillanatban mégis éri őket kisebb-nagyobb szerencse, mellyel átvészelik ezeket a próbatételeket. Néha talán túl sok is volt ez az „írói segítség”, hiszen nem elég, hogy éhezésük margójára előbukkan néhány csirke, de hogy a tisztálkodás problémáját is megoldja hosszú időre a véletlenül épp hozzájuk sodort, épen maradt bőrönd, melyet Anna hozott magával, a nőkre jellemzően megpakolva minden földi jóval (még kicsit többel is, mint indokolt lenne), az már kissé túl szép, hogy igaz legyen. A regény ezáltal felvesz egyfajta hullámzási ritmust, ahol minden alacsonyabb, tragikusabb pontot muszáj egy megoldást jelentő, vidámságot hozó pontnak követnie.

on_the_island_penguin_cover_198x300A történet nagy előnye, hogy fejezetről fejezetre váltakoznak a nézőpontok, így nincs az, hogy csak egyikük gondolatait, illetve érzelmeit olvashatjuk. Ami számomra néha furcsa volt, az az elbeszélés stílusa, ahogy hirtelen történtek a dolgok: az egyik pillanatban még csend és nyugalom, következő mondatban bár történt valami baj. Az átvezetést kicsit jobban is megoldhatta volna az írónő, mert néha csak kapkodtam a fejem, hogy már megint mi történt, amikor semmi előjel nem mutatkozott arra, hogy bármi fenyegetettséget is észlelnének.

Amiről még mindenképpen érdemes szólni, az a szerelmi szál, mely szépen fokozatosan alakul ki azzal párhuzamosan, ahogy T.J. egyre férfiasabbá válik. A mű kezdetén még elképzelhetetlen, hogy bármi is kialakuljon közöttük, de a viszontagságok közepette a fiú férfivá érik mint testileg, mint lelkileg, így a közöttük tátongó nagy korkülönbség eltörpül. Nekem Az Őrült Hold jutott eszembe, ahol főhősnőnk „nő” fel főhősünkhöz, így szinte a regény végére majdnem egykorúnak tűnnek, holott kezdetben még kislányként viselkedik.

 A szépen megírt kezdéshez jól lezárt befejezés dukál, melyet meg is kapunk, így végül egy szívhez szóló, aranyos romantikus sztorit kapunk, mely véleményem szerint melegebb nyári napokon tökéletes olvasnivalót szolgál (még ha én nem is ilyen körülmények között álltam neki). Utólag láttam, hogy egy egész sorozatot szándékozik belőle Tracey Garvis Graves felépíteni, ami szerintem nem a legjobb ötlet, de meglátjuk hogyan szövődik tovább életük története.

notbad notbad notbad notbad notbad2