blamelessMindig érdekes dolog számomra a régmúlt időket idéző hangulattal áthatott könyvek olvasása, amikor is betekintést nyerhetünk múltunk egy-egy szegletébe; avagy hogyan is éltek régen az emberek, milyen szokásaik voltak, milyen szabályok, etikettek, öltözködési stílusok voltak jelen mindennapi életük során. Gail Carriger-nek hála a Napernyő Protektorátus sorozatával teljes mértékben kiélhetem eme vágyamat, ráadásul nem is akármilyen történetekkel!

Eddig nem sok írónál találkoztam ehhez foghatóhoz, de amikor megpillantom a műveinek borítóját, olyannyira árulkodóak, hogy egyből tudni lehet, ki a becses szerzője, annyira jellegzetes jegyeket hordoznak magukon – melyek közül leginkább a tipikus régi öltözetek és a steampunk stílus vegyülése az uralkodó. De a külcsínon felül az író stílusa is az egyedibbek közé sorolható sajátos humorával és megfogalmazásaival, mely még élvezetesebbé teszi ezt a múltbéli kalandozgatást. Az pedig már csak hab a tortán, hogy még ezeken túlmenően a természetfelettieket is beveti és mindezzel olyan egyedi kombinációt hoz létre, mely önmagában felkelti az érdeklődést.

Az első két kötet után egyre nagyobb figyelmet tanúsítva kezdtem neki a Blameless – Szégyentelen című harmadik résznek, melyben Alexia Tarabotti története csak még tovább bonyolódik.

Kedvenc természetfelettink kegyvesztetté válik mind társadalmilag, mind magánéletileg így nincs mit tennie, kénytelen ismét egy légtérben tartózkodni családjával, akik csupán kötelességből fogadták vissza, hiszen a társadalmi elítélésből rájuk is ragad és félő, testvéreinek sosem akad már egy jóravaló férjjelölt és ott maradhatnak szüleik nyakán.
Eközben a Woolsey falkánál Lord Maccon mást sem csinál, csak állandóan formaldehiddel tömi magát teljes részegségig, ezért szegény Lyall professzornak kell tartani a frontot és megakadályozni, hogy a jelenleg beszámíthatatlan státuszt viselő falkavezér megmaradjon vezetőnek, hiszen a meggyengült irányítás sok feltörekvő farkasembernek lesz szimpatikus.
Természetesen vámpíréknál sincs minden rendben, Alexia kedvenc piperkőc vérszívója, Lord Akeldama felszívódik, szokásához híven csak egy rejtélyes üzenetet hagy hátra kiürített palotájában, így amikor Alexia életére különös gépkaticák törnek nem lesz, aki segítsen neki egyik természetfeletti oldalról sem és elhatározza, elutazik a megmaradt társaival Olaszországba, ahonnan titokzatos édesapja származik, hogy felkeressen bizonyos templomosokat, akikből talán ki tud csikarni egy-két múltjával és a jövőjével fontos információt. Persze mindez jól hangzik, de ismervén a hölgyet nem lesz egyszerű dolga és nem fogják tárt karokkal fogadni, mellesleg az életére törés is folytatódik, így újfent egy kalandos eseménysorozatnak lehetünk tanúi.

13558561_176x300Humoros mozzanatokból ezúttal sincs hiány, a szokásos írói stílus hatja át újfent a művet, egyedül a történetvezetés az, amely kicsit ennél a kötetnél hadilábon áll. A kialakult helyzetekhez és állapotokhoz képest én egy kicsit nagyobb pörgősséget éreztem volna indokoltnak és ahol pedig ez megvolt, ott nem igen működött. El kell ismerni, Gail Carrigernek nem az akciójelenetek leírása az erőssége, de ugye nem is ezért szeretjük a műveit – legalábbis nálam ez a helyzet. A komikus jelenetek, a csípős megjegyzésekkel tarkított párbeszédek és a lehetetlen szituációk teszik felejthetetlenné a leírtakat, ezért úgy gondolom nem lehet okunk a panaszra, nem lehet mindenki mindenben tökéletes. :)

A karakterek még mindig szenzációsak, az egyes személyiségi jegyeik jól megformáltak és kidomborítottak, egy tucatszereplőt sem találni köztük, mindenkiben bujkál olyan kis furfang, mely páratlanná teszi az illetőt, ezért emlékezetesek is tudnak maradni – gondoljunk csak a kalapmániás Ivy-ra, vagy a férfiruhákban járó feltalálónőre, Madame Lefoux-ra, na meg a kihagyhatatlan Alexia, aki mint mindig, viszi a prímet.
Ebben a részben a farkasember Lord Maccon tekintetében nagy visszalépés volt, hiszen alig szerepelt, akkor sem volt éppen beszámítható, így az odamondogatós Conall-Alexia párbeszédek is elhaltak, nagy bánatomra. Cserébe viszont kaptam az immár férjezett Ivy Hisselpenny-től egy akkora adag karakterfejlődést, mellyel kivívta magának a könyv karaktere címet, nagyon tetszett!

Összességében ismét egy jó részt kaptam és ahogy egyre több rejtély bontakozik ki, úgy növekszik a kíváncsiságom, ezért már várom az újabb szeletet ebből a steampunk-fantasy keveredésből, bár sajnos a magyar nyelvű megjelenéséről még nem találtam sok információt, de a nagy sikerre való tekintettel úgy vélem idővel mindenképpen eljut hozzánk is.

notbad notbad notbad notbad notbad2