afeketeruhas_noA fekete ruhás nő a horrorfilmeknek azon szűkebb körébe tartozik, melynek hangulata megfogott annyira, hogy még most is fel tudom idézni a környezetet, melyben játszódott, na meg persze néhány jelenetét is (mondjuk ebből a szempontból a gótikusabb feelinget kölcsönző fekete ruhának köszönhetően nincs nehéz dolgom). Filmtörténeti csodának azért nem mondanám, de kellemes esti borzongást okozott anno. Ez volt az az időszak, amikor még volt egy-két olyan alkotás a horrorok terén, amelyet érdemes volt megnézni, mert vagy a történet volt érdemleges, vagy magával tudott ragadni az egész közeg, amelybe burkolták a cselekményt. Manapság, mint tűt a szénakazalban kell előkotorni valami nézhető példányt, amely nem arra játszik, hogy indokolatlanul zajos hangeffektusaival okozzon szívinfarktust. Na de nem mélyedek ebbe most a kelleténél jobban bele,  inkább a film alapjául szolgáló, Susan Hill által papírra vetett rövid regényre fókuszálnék, mely eredetileg 1983-ban látott napvilágot, ám azóta is megállja a helyét a kortárs könyvek mellett.

Az ügyvédként kenyerét kereső Arthur Kipps visszaemlékezése nyomán kalauzol el fiatalkorának egyik megbízásához, melynek köszönhetően kimozdulhatott a füstös és krémszínű köddel ellepett nagyvárosból egy jóval eldugottabb, isten háta mögötti, ám korántsem unalmas településre. A néhai Alice Drablow hagyatéki ügyében kell eljárnia és ennek érdekében a családi iratokat megkeresnie a nő immár üresen álló házában. A feladat nem egyszerű, hiszen lápos vidéken vezet végig egy keskeny földút a nő egykori otthonához, mely sokszor kerül víz alá, lehetetlenné téve a visszajutást, így kénytelen hosszabb ideig maradni az idő vasfoga által szép lassan kikezdett, ódon ház falai között, hátrahagyva kényelmes szállását. A helyiek sem segítik túlzottan munkáját, hiszen felnőtt létükre meglehetősen szűkszavú célozgatásokba és homályos motyogásba kezdenek, ha csak említésre kerül Mrs. Drablow és a háza, mintha babona övezné személyét. Amikor pedig a nő temetésén megjelenik egy lesoványodott, beteges kinézetű, sápadt, fekete ruhás nő, a dolgok misztikussága csak még tovább fokozódik.

Sejtelmes, “nehéz” sorok között lettem végigkalauzolva a történtek felevenítése által, tipikusan olyan könyv ez, amely szikrázó napsütésben, vidám, meleg tavaszi vagy nyári napokon elveszíti varázsát. A gyorsan sötétedő, esővel, vagy köddel kísért borongós időjárás az, amely a legjobb táptalaját nyúltja a hangulat megalapozásához. Nem csupán a ködös idő említésével, hanem magával az írásmódjával is érzékelteti ezt a jelenséget, az egész műre úgymond rátelepszik a köd, végig érezni a súlyát vállunkon, mintha még a sorok között is megbújna, ezáltal  válnak misztikusabbá a sorok, az olvasási élményhez mindenképpen egy plusz pozitívumot szolgáltatva.

Igazi erőssége tehát a leírásokban rejlik, ehhez képest a cselekmény viszonylag eltörpül. Amikor kezdetét veszi a visszaemlékezés, onnan kezdve gyakorlatilag pár nap történéseibe lettem beavatva, a sötétben tapogatózástól kezdve a természetfeletti megmutatkozásán át egészen a titok nyitjáig. Nem tartalmazott sok borzongató részt, de azok remekül adták vissza nekünk, ami történt és az általa kiváltott lelki vívódást is. Hiszen egy komoly, hús-vér ember nem mehet csak úgy el ezek mellett a megmagyarázhatatlan dolgok mellett szó nélkül, természetesnek véve azokat, amikor egyáltalán nem azok. Külön dicséret jár az írónőnek emiatt is, hogy nem hagyta csak úgy megtörténni a dolgokat, hanem igenis el kellett bizonytalanodni és vacillálni, töprengeni rajta, mi is állhat ennek az egésznek a hátterében.

Rövidsége ellenére amit kaptam, az maradandót jelentett, szívesen olvastam volna még tovább is, kibővítve a sztorit, több ijesztő jelenetet felsorakoztatva, de úgy gondolom azért nincs ok a panaszra, mert az a kevés legalább olyan volt, amilyennek lennie kellett, még a pulzusomat is sikerült megemelnie, amely horror műfajú könyvnél azért nálam nagy szó. Nem utolsó sorban pedig ez volt az első happolásom (ha valaki még nem lenne beavatva, mi is ez: www.rukkola.hu), melynek köszönhetően még egy szubjektív szempontból is közel került hozzám.