covers_385114Klímaváltozás, globális felmelegedés. Két súlyos szó, melyekbe úton-útfélen belebotlunk, elszörnyedünk rajta, de aztán mégis kerülgetjük, mint a forró kását. Bár abban mindannyian egyetérthetünk, hogy ezek nagyon rossz dolgok és jó lenne odafigyelni, de ezt nyugtázva igazából éljük tovább mindennapjainkat, ahogy eddig is. (Kivéve, ha Trump oldalán állunk, aki szerint ilyen a világon nincs is.) Persze tisztelet a kivételnek, mint mindig, de általánosságban még mindig nem fordítunk elegendő figyelmet a problémára. Ezért jó dolog, amikor valaki veszi a fáradságot, hogy odadörgölje az orrunk alá: „Jó napot kívánok, globális felmelegedés történik. Most.” Még akkor is, ha nem sikerül tökéletesen a kidolgozása, mint ahogy Jostein Gaarder – Anna világa című regényénél is így esett. Nagyon fontos tanulsága van a könyvnek és nagyon ügyesen csempészi bele az író az okosságokat és a tényeket, csak épp maga a keret, az összefogó történet az, amivel hadilábon álltam.

„Alig néhány évvel ezelőtt jelentette ki valaki, hogy mi vagyunk az első nemzedék, amely hatással van a Föld klímájára, és ugyanakkor az utolsó nemzedék, amelyik még semmilyen árat nem kell, hogy fizessen ezért a hatásért. De ez már nem felel meg a valóságnak. Saját szememmel láttam, hogy milyen a klímaínség, személyes tapasztalataim vannak egy aszálykatasztrófáról, és csecsemők haltak meg a kezeim között… Ez annyira fáj, Anna! Mert nem a természet az, ami öl. Mi, emberek vagyunk a vétkesek.”

A tízéves Anna gyermeki lelkesedéssel van oda a természetért, főként így a téli időszakban, ám a változásokat ő is érzi: nincs az a megszokott hó mennyiség, csak a fagy, mely nagy hatással van az állatok világára.

„A felnőttek valami „globális felmelegedésről” sugdolóztak, meg „klímaváltozásról”, Anna fejébe pedig szöget ütöttek e furcsa szavak. Életében most először sejtette meg, hogy bajban van a világ.”

Álmában aztán furcsa dolgok történnek: 2082-ben találja magát és Novával beszélget, aki mint kiderül, a lány jövőbeli unokája. Ebben a világban a klímaváltozás rettegetett méreteket öltött és számos állat kihalt már, a természet is inkább csak videók nyomán maradt fenn. Annát az álmai felfedése után a szülői aggodalom pszichológushoz juttatja, ám a doktor fogékony a témára és vele komolyabb eszmecseréket tud folytatni a klímaváltozásról, szerinte ezekkel az álmokkal ugyanis nincs semmi probléma. Kiderül, hogy lánya, Ester klímakutató és Szomáliában dolgozik egy nemzetközi szervezetnek, így még úgymond érdekelt is a témában. Estert viszont egyik nap elrabolják.

Nagyon okos könyv abból a szempontból, hogy szépen okosít ki a klímahelyzetről és beavat az aggasztó valóságba, melyet a képzelet lehangoló képe tovább fokoz. Anna elkötelezi magát a természet megvédésére és barátja segítségével különféle megoldásokat találnak ki, melyet prezentálnak is részünkre, hogy mit lehet ebben a helyzetben tenni a jobb világért. Abból a szempontból viszont nagyon nagy ejnye-bejnye a műnek, hogy túlságosan kis bugyuta az alaptörténete. Néhol túl szájbarágós, másutt meg keszekusza, majd a végén észbe kapva vezeti le nekünk az egész könyvet logikusan, jól felépítetten. Csak azt nem értettem, miért nem lehetett akkor az elejétől tartani ezt a logikusságot és miért kellett elrontani ilyen banális bonyolításokkal, amikor amúgy faék egyszerű az egész.

Indokolatlan angol kifejezéseket, félmondatokat ejt el az író, melyeket szépen a magyar változatban is úgy, ahogy van benne hagytak. Persze, napjainkban velem is többször előfordul, hogy egy-egy kifejezést angolul mondok, mert hangzatosabb, konkrétabb, de szerintem egy könyvben nem igazán van létjogosultsága, hogy csak úgy dobálózzunk velük, mert az menő.

Azt is sajnáltam, hogy amilyen szépen, fokozatosan felvezeti az Anna mindennapjaiba való bekapcsolódást, annyira hirtelen hagyjuk ott a cselekményt és zárja le egy huszárvágással, mintha kitépték volna az élete további lapjait és megszűnt volna.

Kár érte, mert az ifjúság számára nagyon tanulmányos és hasznos regény is lehetett volna belőle, csak jobban átláthatónak kellett volna lennie, na meg ügyesebben lavírozni a bugyuta és a nagyon tudományos, történelmi tények és érdekességek között.

notbad notbad notbad notbad2 notbad2