covers_385903Papír könyvek okozta lelki furdalásom okán az Anna világa befejezése után újra elővettem szeretett ebook olvasómat és nem is eresztettem el még a mai napig sem, sőt, egy ideig nem is tervezem, szinte folyamatosan pakolom rá az olvasnivalókat. Tulajdonképpen minimum 10 évre be tudnék raktározni regényekkel, de ennyire hosszú távra nyílván nem tervezem meg, mit fogok olvasni, úgyis ad hoc jelleggel választok könyveket az esetek 99,9 %-ában.

B. A. Paris első regénye, a Zárt ajtók mögött volt mostanság az egyik legjobban várt regény, amit mindenképpen szerettem volna elolvasni pszicho-thriller kedvelőként. Kíváncsi voltam, hogy az általam elolvasott Téboly, a Holtodiglan és A lány a vonaton után milyen „elmebeteg” történetet lehet még elkövetni ebben a szellemben. Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem csalódtam és szépen beállt a sorba az előbb felsorolt könyvek mögé, melyeket e témában érdemes elolvasni.

Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.

És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.

Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?

A 320 oldalas regény két idősíkon avat be bennünket egyrészt a házaspár életébe, másrészt megismerkedésük történetébe, ezzel is fokozva a feszültséget. Tudjuk, hogy valami nagyon nincs rendben, de azért még húzza az alkotó addig, ameddig csak lehetséges, hogy minél később jöjjön az a bizonyos bökkenő. Aminek nagyon örültem, az az, hogy a probléma előbukkanása után sem laposodik el a történet, fokozatosan hozza az izgalmas és letehetetlen formulát, nem laposodik el a történet és nem is ülepszik le, mindig történik valami. Ahogy pedig egyre mélyebben belelátunk a színfalak mögé, úgy lesz egyre brutálisabb és félelmetesebb az egész helyzet.

Ha rangsorolnom kellene az eddigi pszicho-thrillereket, az élvonalban szerepelne ez a mű a betegességét illetően, voltak olyan fejezetek, melyek végén csak tátottam a számat, hogy most akkor ugye csak viccel velem az író és ez nem azt jelenti, hogy… majd kiderült, hogy de igen, pontosan azt. Kegyetlen volt.

Egyedül azt sajnáltam, hogy ezzel az oldalszámmal jelent meg, mert lett volna ebben még potenciál. A lezárást lehetett volna kicsit késleltetni, mert így túl egyszerűnek tűnt a végkifejlet abból a szempontból, hogy hamar következett be. Pedig Grace helyzetének leírásában pontosan a kilátástalanság a fő jellemzője, nem volt látható a legapróbb rés sem a pajzson.

Ítélkezni pedig felesleges a főhősöket illetően, na de azért valljuk be, Grace karakterének naivitása felhőkarcolókat megszégyenítő magasságokban járt. Ez mindvégig ott is lebegett a történet felett, mert mindössze ez az apró jellembeli hiba volt az oka, hogy ez az egész megtörtént. Persze akkor nem lett volna miről sztorit írni. :)

notbad notbad notbad notbad notbad