Eltelt egy újabb év, így itt az ideje egy kis visszatekintésnek, már csak azért is, mert ha könyvek terén annyira nem is, az életemben bizony volt bőven változás. :) Na de először jöjjenek a töményebb, de elengedhetetlen számok:

Elolvasott könyvek: 40 db, ebből 17 papírkönyv és 23 ebook. Érdekes megoszlás, az emlékezetemben sokkal többnek tűnt a papírkönyvekkel töltött idő, de valószínűleg csak érzéki csalódás volt, vagy éppenséggel hamarabb daráltam le az e-könyveket. :)

Elolvasott oldalszámok: 14.320. A legrövidebb regény a maga 144 oldalával Jeff VanderMeer Expedíciója volt, míg a leghosszabb 656 lapszámmal Kristin Hannah-tól a Szentjánosbogár lányok. Hiába tűnt ez a legvaskosabb könyvnek, annyira beszippantott, hogy pikk-pakk elolvastam, így nem árulok el nagy zsákbamacskát azzal, hogy nem véletlenül kapott helyet a top regényeim között. J. J. Abrams – Doug Dorst: S. című alkotása például sokkal fajsúlyosabb olvasmányként éltem meg egyediségének és a fő regény melletti megannyi jegyzetének köszönhetően, így igazság szerint ezt tekinteném mindenképpen az évben a leghosszabb könyvemnek.

Értékeléseim átlaga: 4,2, egy tizeddel magasabb a tavalyihoz képest. 3-nál rosszabb értékelést szerencsére nem sok alkalommal kellett adnom, remélem ez így is fog maradni az elkövetkezendőkben.

A teljes listát itt megtaláljátok, bár az oldalszám szokás szerint nem stimmel, mivel nem minden regény magyar verziója szerepel a Goodreads adatbázisában (de azért meg kell hagyni, egyre jobban fejlődnek ebben).

Nem volt egyszerű, de összeállítottam a saját top 10-es listámat is szokásomhoz híven, ezek azon művek, amiket bátran ajánlok, mert nem fognak csalódást okozni.

2017 TOP 10

10. Tom Rob Smith: A tanya

9. Nina Willner: 40 ősz

8. Han Kang: Növényevő

7. Dot Hutchison: Pillangók kertje

Remekül megírt regény egy ember őrült mániájáról, aki egy olyan kertet alakít ki az általa elrabolt lányoknak, melyben pillangóként élhetnek, hátunkon viselve tetoválásként szárnyaikat, ugyanakkor engedelmeskedve akaratának. A történetük ugyan nem áll meg ennyinél: pillangó mivoltukat haláluk után konzerválja is, örökre megőrizve őket egyfajta morbid gyűjteményként. Amikor lelepledőzik ez a beteges paradicsom, az FBI az egyik túlélő lányt faggatja ki az eseményekről, így értesülünk mi is a mindennapjaikról és a szörnyűségekről, amik a falakon belül zajlottak.

A főszereplő, Maya szemszögéből tökéletesen csepegtetve kapjuk az információkat, kombinálva azelőtti élete fondorlataival és kihívásaival, melynek nyomán nem könnyű eldönteni, melyik határozta, illetve edzette meg jobban karakterét és természetét. Mellette a többi szereplő is mesterien kidolgozott, mindenkinek ott a helye, ahol lennie kell, a megfelelő jellemmel.

6. Andy Weir: Artemis

Jöhetnék azzal a közhellyel, melybe szinte minden 2. értékelés során belefutottam: más, mint az első regénye. Hát még jó, hogy más, ki szeretné egy írótól minden művében ugyanazt olvasni?! Ezúttal egy női főszereplő kalandját kísérhetjük végig a Holdon, kalandosabban, több szereplővel, több helyszínen, de ugyanazzal a humorral és menőséggel meghintve, ahogy első művében megismerhettük. Újfent minőségi és szórakoztató sci-fi regényt kaptam, kicsit közelebb sodorva ehhez a műfajhoz, mely alapvetően nem a zsánerem, de köszönöm Andy, hogy egy kicsit betekintést nyújtasz nekem ebbe a világba is.

5. Torey Hayden: Egy gyerek

4. Jessie Burton: Múzsa

3. Dave Eggers: A Kör

Ez az a köny, amelyet minden mai fiatalnak odanyomnék a kezébe, egyfajta kötelező olvasmányként. Igazi mai társadalomkritika és társadalomrajz, nem hiába szerepel rajta: “dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.” A Kör, mint a mai Facebookhoz, vagy Google-hoz hasonló fiatalos, lendületes szoftvercég egyik új alkalmazottján, a fiatal főszereplőnőnk nézőpontján keresztül lehetünk szemtanúi beilleszkedésének, melynek fázisaiban olyan morális kérdések kerülnek véka alá, mint a magánélet, vagy az egyén szabadságjogának kérdése.

2. Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Már az első mondatával nagyon erősen indul a regény: „Lydia ​halott. De ők még nem tudják”, mely az 1970-es években játszódik és egy kínai-amerikai fiatal lány tragédiáját követhetjük napról-napra. Egy nagyon erős családregény ez, mely pazarul mutatja be, hogy egy látszólag hétköznapi család házában bizony nem mindig minden fenékig tejfel. Igazi drámai mű, melynek elolvasása után jó ideig nem ereszti el magát az olvasót, sokat rágódtam rajta én is és úgy gondolom, ettől lesz igazán jó egy könyv, ha képes gondolatokra és érzésekre sarkallni, márpedig ez itt tökéletesen működik.

1. Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok

Ha valamikor, akkor a 2017-es év vonatkozásában kijelenthetem: itt aztán volt minden. Whippetünk remekül beilleszkedett közénk és több helyre is ellátogattunk vele együtt, többek között Horvátországba is, mondhatni a kis családunk részévé vált és ezt nagyon élvezzük mind a hárman. Jómagam feleséggé avanzsálódtam, na de amiért sikerült belehúznom az olvasásba, az főleg annak köszönhetően, amiért immár a billentyűzetet alig látva gépelem ezeket a sorokat, ugyanis már csak pár nap és egy teljesen más, eddig nem tapasztalt fejezet köszönt be az életembe: anya leszek. :) Izgalmas lesz utána összeegyeztetni a gyereknevelést és az olvasást (na meg természetesen a sok más egyéb, új teendőt), de egyelőre nem gondolom megoldhatatlannak, sőt, nagyon kíváncsian várom ezt az új kihívást. Nem hinném, hogy az olvasási szokásaimban gyökeres változás állna be, nyílván nem fog annyi idő jutni majd a könyvekre, mint pl. most, de az biztos, hogy kényelmesebb pózokban tudom majd művelni az olvasást, mint ezzel a hatalmas hassal. :D Egy szó, mint száz, 2018 a változás éve lesz számomra, ha ezt magán a blogon annyira nem is fogjátok tapasztalni, a háttérben mindenképpen jelen lesz maximálisan. Csak bírjam kivárni!