Kedves Olvasók!

Tudjátok – vagy ha nem, akkor most megtudjátok -, hogy mennyire nem szeretem, amikor egy könyv fülszövegénél csinos kis ajnározó mondatokkal bizonygatják nekünk írók, bloggerek, folyóiratok stb., hogy milyen szerencsés az olvasó, hogy a kezében tarthatja ezt a nagyszerű könyvet, mert még a nagyok is elismeréssel bólogatnak hozzá, sugallva a könyv megvételét és elolvasását.

Nem egyszer koppantam már ilyen miatt, így amikor az egyik kedvenc írónőm, Laurie Halse Anderson ajánlását láttam Ava Dellaira: Kedves ​halottak! című levélregényénél, nem mertem beleélni magam és fenntartással kezeltem, hogy valóban egy ragyogó könyvet tartok a kezemben. De mik vannak! Végre egyszer helytállónak bizonyult az a pár sorocska! Úgy látszik akadnak kivétele, melyek erősítik a szabályt.

Szeretettel
Mona

Kicsit aktívabban kezdtem el tavaly év vége óta használni a moly.hu fiókomat (@mona0618), melynek köszönhetően betévedtem a kihívások rengetegébe is. Szó, mi szó, gyerekjáték elveszni a megannyi kihívás között, de ami számomra érdekesnek bizonyult első körben, az a legmeghatározóbb könyvélményekhez köthető, melyben egy megadott listáról szükséges elolvasni tetszőlegesen regényeket. Több mű is szerepelt köztük, melyet szerettem volna már jó ideje elolvasni, így hát kapva kaptam az alkalmon, hogy végre rávegyem magam a kézbe vételükre, ennek köszönhetően kerítettem sort erre a könyvre is. Tartottam attól, hogy ifjúsági regény címkéje miatt mennyire lesz “gagyi” és egyszerű, de azt kell, hogy mondjam, nagyon minőségi alkotást kaptam és valóban bekerült a legmeghatározóbb könyvélményeimhez.

“Talán segíthetnél rájönni, hogyan találjak ajtót ismét abba az új világba.”

“Talán ha megtanulnék jobban hasonlítani rá, tudnám, hogyan élhetnék jobban nélküle.”

A regény alaptörténete nem éppen tündérmesébe illő. Laurel azt a házi feladatot kapja, hogy egy halottnak kell levelet megfogalmazniuk, ő pedig Kurt Cobaint választja, aki fiatalon veszítette életét, akárcsak nővére. Az első levelet aztán újabb, már nem élő hírességeknek címzettek követik – mint pl. Janis Joplin, Heath Ledger, Amy Winehouse -, melyekben feltárja előttünk középiskolai napjait, továbbá azt, hogyan hullott szét az ő és családja élete a tragédia után. Egyfajta terápia jelleget öltenek ezek a levelek, melyekben igyekszik feldolgozni Laurel az őt ért veszteséget, ám egy nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta.

A sorokat átjárja az a fajta melankolikusság, mely az egész művet komollyá teszi, így nem csupán egy laza young adult-ot kapunk, hanem egy ennél jóval árnyaltabb és felnőttesebb regényt. Nincs végeláthatatlan nyavalygás, indokolatlan kiborulások, minden egyes feltörő probléma tényleg reálisan ábrázolt és jogos, nincs túljátszva. Remekül és gyönyörű megfogalmazásokkal mutatja be, hogy egy tinilány hogyan dolgozza fel szerette halálát és a környezetének segítsége mennyire fontos szerepet játszik mindebben, hiszen hiába próbálja az ember egymaga megoldani mindezt, nem zárkózhat el minden és mindenki elől, mert ezzel pont az ellenkező hatást lehet csak elérni, mint szeretné.

Tetszett, hogy semmit sem kapkod el az írónő, mindennek meghagyja a kellő időt, hogy bekövetkezzen: hogy megismerjük a történteket, a regény szereplőit és azt, hogy Laurel elkezdjen megnyílni. Ráadásul nem ő az egyetlen, akit nehézségek gyötörnek, a barátainak is megvannak a maguk bajai, így szép balanszot alkotnak és nem billen el a mérleg egyértelműen Laurel problémái irányába.

Persze azért elkerülhetetlen, hogy néha előtörjenek a klisés tinédzserkori megnyilvánulások, gondolatok, de ezzel csak tovább erősíti az egész mű realitását. Hiszen melyik kamasz nem keresi a helyét a világban és csinál vagy vél olyan dolgokat, melyeket tipikus kamasz mozzanatnak titulálunk?

Remélem hallok még az írónő felől, mert ezzel a regényével erősen felkeltette az érdeklődésemet, az írói stílusa szerintem nagyon szép és mindenképpen megérdemli, hogy szélesebb közönség is odafigyeljen rá. Nem véletlenül került bele a legmeghatározóbb könyvélmények közé, az egyszer biztos.

Ava Dellaira - Kedves ​halottak!

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kiadó
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: Love Letters to the Dead
Eredeti megjelenés éve: 2014
Oldalak száma: 296