Az önbántalmazás még mindig komoly problémát jelent világszerte, nem csupán a fiatalok körében, de mégis ők azok, akik a legnagyobb veszélynek vannak kitéve, hiszen a felnőttkor küszöbén állva még keresik önmagukat, és nem biztos, hogy sikerül a megfelelő helyet elfoglalniuk a világban, ám a nagyobb baj akkor következik be, amikor nincs olyan kontroll, amely észhez térítse őket, vagy segítse boldogulásukat. Nem véletlen, hogy a társadalom is igyekszik kivenni ebből a problémából a részét, az már másik kérdés, hogy nem mindig úgy sül el, ahogy azt eredetileg elgondolták. Gondoljunk csak a Tizenhárom okom volt című regényre, illetve sorozatra, amely azt mutatja be, milyen okok vezettek ahhoz, hogy egy lány öngyilkosságot kövessen el. Néhány kanadai iskolában betiltásra került mindkét vállfaja a műnek, beszélgetni sem engedik a fiatalokat róla, hiszen drog, alkohol, dohányzás, nemi erőszak, öngyilkosság szerepel benne, minden olyan dolog, ami lehúz, romba dönt, amiknek nem szabadna szerepelni egy gyermek életében. Csak éppen azt nem látják be, hogy nem tabuvá kell tenni ezeket, hanem igenis foglalkozni velük, átbeszélni, átrágni ezeket, hogy megértsék, ezek miért rosszak és miért kell elkerülniük. Ezért úgy gondolom igenis szükség van ilyen könyvekre, filmekre, sorozatokra, amelyek felhívják a figyelmet a különféle problémákra, pláne akkor, ha megmutatja, igenis fel lehet a gödörből állni, még annak ellenére is, hogy a sebek sosem gyógyulnak be, mint ahogy ezt Kathleen Glasgow: Girl ​in Pieces – Lány, darabokban című regénye is teszi.

Kiindulópontként megtudjuk, hogy Charlie Davis előélete minden, csak nem rózsaszín tündérmese: édesapja halála után elmenekül bántalmazó és nem törődöm édesanyjától és az utca gyermekévé válik, ahol aztán minden olyat megtapasztal, amit ideális esetben az egész élete során nem szabadott volna: az éhezést, a teljes kiszolgáltatottságot, a fizikai és lelki fájdalmat. De szerencsére egy klinikára kerül, ahol hozzá hasonló sorsú lányokat kezelnek és igyekeznek felkészíteni őket a kinti világra (már akit lehet, és nincs olyan állapotban, hogy egész életében szüksége van az intézményre). Anyagi helyzete miatt azonban Charlie nem tud teljes mértékben a gyógyulás mezejére lépni, így rövid időn belül újra kikerül a nagyvilágba. Munkát és lakást talál, a szerelem pedig meglengeti zászlaját szívében, csak nem biztos, hogy szerencsés fordulatot jelent számára, hogy egy alkoholista, drogos zenész képében kapja meg.

Azt szokták mondani, jobb később, mint soha, na ennek a regénynek az értékelésével pontosan ezt érzem, ugyanis jó ideje már, hogy befejeztem, mégsem jutottam el oda, hogy írjak róla. Így visszatekintve a viszonyunkra, úgy érzem kellett ez az időtáv, hogy objektívebben tudjam szemlélni ezt a történetet és ne arról szóljon az egész, hogy be kellett látnom: a vörös pöttyös regények már nem nekem valóak. Bár elsőre megfogott ez a témakör, amelyről az írónő írt, rám már mégsem volt olyan hatással, mint szerettem volna, a baj pedig nem feltétlen a könyvben keresendő.

Igaz, ami igaz, az elején szép kis gyorstalpalót kaptam sétagaloppban az intézet lányairól és a személyzetről, a rövid fejezetek miatt nem is alkotott komplex, összefüggő képet ez a légkör, mire pedig kettőt pislogtam, már kint is találtam főszereplőnket a pszichiátria berkein kívül. Ez volt a legfájóbb pont, mert ez érdekelt a legjobban, mondjuk el tudom fogadni, hogy rétestésztaként nem lehetett a végtelenségig húzni, de azért ezt a terjedelmet borzasztóan kevésnek éreztem. Mintha hipp-hopp helyrejött volna, a sorok közül is ezt olvastam ki, holott akkor már ennek a kurta részecskének pont azt kellett volna érzékeltetnie, hogy jóval idő előtt távozott, mielőtt meggyógyult volna (ha lehet egyáltalán ebből kigyógyulni…), ezt pedig hiányoltam.

Külföldi borítók

 

Szerencsére azért a téma komolyságának köszönhetően távol marad a young adult sziruposságától és idegesítő sablonjaitól, de azért nem hazudtolja meg ifjúsági mivoltát, amolyan okosabb young adultnak mondanám ismerős fordulattal, ám intelligenciával megírva. Érdekes volt figyelemmel kísérni, ahogy ez a megtört lány próbál egyedül, az utolsó szalmaszálba kapaszkodva talpra állni: elutazni egy teljesen idegen helyre egy barátjához, munkát és lakhatást keresni, egyáltalán boldogulni az életben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem egyszerűen menne, így bele sem merek gondolni, hogy egy megsebzett, zavaros lelkű tinédzser hogyan abszorválná mindezt, na de itt van nekünk a mű írója, aki mindezt derekasan és alaposan kifejti, a szerelmet helyezve középpontba. Akkor és ott olvasva sikerült elhitetnie velem, hogy ez a forgatókönyv is lejátszódhat, nem volt túl rózsaszín, sőt talán kissé többször rántott le a mélybe, de úgy gondolom ennek a regénynek ez az atmoszféra feküdt, egyszerűen nem lett volna hiteles, ha hamar összeszedi magát Charlie.

Bár többször morgolódtam magamban erre a fránya young adult címkére, azért összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, nagy potenciál lehet a debütáló, első regényes írónőben, figyelemmel fogom kísérni a jövőbeli projektjeit, valamint a magyar megjelenéseket, hátha maradéktalanul megfelel majd a szájízemnek.

Kathleen Glasgow: Girl ​in Pieces – Lány, darabokban

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Girl in Pieces
Eredeti megjelenés éve: 2016
Oldalak száma: 448