Jodi Picoult munkásságával legelőször 2016-ban találkoztam, amikor a Sorsfordítók című regényét kézbe vettem. Különleges és meglepő történet volt, remekül felépítve, elolvasása után napokig még velem is maradt gondolatfolyamok formájában, így elég jó választásnak bizonyult stílusának megismeréséhez. Ezután viszont szépen hagytam leülepedni, talán túl sokáig is, de valahogy kikerült a látókörömből – nos igen, örökös könyvmoly probléma, amikor 680 könyvet vennél a kezedbe egyszerre, így aztán egy szimpatikus írónő háttérbe kerül, helyet követelve az újaknak – egészen addig, amíg az Apró csodákra fel nem figyeltem. Amikor az utolsó oldalára érkeztem, tudtam, hogy ezentúl sokkal jobban fogom figyelni Picoult könyveinek megjelenéseit, így az Ítélet amint lehetett, repült is a Kindle-re (nem tudok ti hogy vagytok vele, de nekem vannak “e-könyves” íróim, akiket csak ebben a formában szeretek olvasni, na ő is ilyen lett). 

Tudom, nem igazán szerencsés dolog egy írótól összehasonlítani két művet, pláne amikor teljesen más a téma, de mivel viszonylag rövid idő telt el a kettő elolvasása között és azért vannak hasonló aspektusok, én mégis bátorkodom egy poszt alá hozni őket, többek között azért is, mert az Apró csodákról a kiolvasása után csak parlagon hevertek a gondolataim, pedig mindenképpen meg szerettem volna osztani őket, hát most találtam is rá alkalmat.

Apró csodák

Ruth ​Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe? 

Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek. 

Ítélet

Jóképű idegen érkezik az álmos New England-i kisvárosba, Salem Fallsba, remélve, hogy mindent tiszta lappal kezdhet. Az egykori előkészítős leányiskolai tanárt a múltban súlyos vádak érték, amelyek megpecsételték jövőjét. Aztán egyszer csak egy nyugalmas kisvárosban találja magát, amelynek a kocsmájában mosogat, Addie Peabody irányítása alatt. Ám Salem Fallsban egy tinilányokból álló csapat tagjai sötét titkokat rejtegetnek – és Jack kiváló célpontnak tűnik, hogy megvádolják őt. 

A modern boszorkányperek világában Jacknek újra bizonyítania kell az ártatlanságát egy egész város előtt, amely válaszokat vár. 

Vajon bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban? És a nő, akit mindennél jobban szeret, vajon mindezek fényében megbízik-e még benne?

Témaválasztás: jeles!

Nem szeretek fülszövegeket egy az egyben bemásolni, de eddig az írónő könyveinél mindegyik telitalálat volt: abszolút érdeklődést felkeltő, pont annyit árult el a cselekményből, amennyi szükséges volt, vagy amelynél részletesebben ecsetelte, ott az utána következő dolgokra esett úgy is a hangsúly.

Elsősorban azért kezdek egyre többet foglalkozni az írónő műveivel, mert nem buta alaptörténetekkel dolgozik, hanem komoly társadalmi problémákkal, aktualitásokkal, vagy éppen egy olyan csavarral tűzdelt sztorival, amitől már a fülszöveget olvasva is hátast dobok. Jelen könyvei esetében mindkettő nagyon érdekes, ugyanakkor kényes témát boncolgat az igazságszolgáltatást bevonva: az egyik oldalon ott a rasszizmus, amely akár titkoljuk, akár nem, még mindig a társadalom szerves részét képezi, ha nem is annyira, mint a múltban, azért újra “felvirágozni” látszik, sajnálatos módon (khm, migránsok..). A másik oldalon a nemi erőszak kérdéskörét vesézi ki, amely szintén aktualitást képez, pedig az Ítélet már 17! évvel ezelőtt jelent meg eredeti nyelvén. Hát, nem mondanám ezek által, hogy sokat változott volna a világ, nemde?

Ahogy említettem, fogja az olvasókat és a cselekménybe építve beültet bennünket a tárgyalóterembe, hogy mi is részesei lehessünk az eljárások lefolytatásának, teszi mindezt úgy, hogy a tárgyalások részletezése egy percig sem lesz unalmas egyik esetben sem, mindig sikerült olyan elemet belecsempészni, amely egy kicsit megkavarja a dolgok további menetét. Eddigi regényeim során még nem is találkoztam bénán kivitelezett tárgyalás ecseteléssel, úgy gondolom nem is Picoult lesz az, aki ezt az idilli állapotot majd megtöri, kiválóan érti a dolgát.

Felütések

Ebben már eltérés mutatkozik, ugyanis az Apró csodáknál sokkolóbb felvezetéssel eddigi olvasásaim alatt nemigen találkoztam. Talán az is közrejátszhatott benne, hogy nemrég lettem anya és eleve érzékenyebbé tesz az újszülöttek, illetve maga a szülés témaköre, mindenesetre háborgó tengernek éreztem a kezdést az Ítélethez képest, mely inkább hasonlítható a lassú, kényelmes sodráshoz, ahol is szépen komótosan megismerjük a szereplőket, főszereplőnk múltját, valamint a jelenen keresztül magát a kialakuló bonyodalmat.

Több szem többet lát

Eddig kivétel nélkül több szemszögű regényei akadtak a kezembe, melynek előnyeit remekül aknázza ki az írónő. Nem egy oldalról ismerjük meg ezáltal a történeteket, hanem ki-ki a saját oldaláról adja hozzá azt a kiegészítő információt, amely által komplex kerek egész lesz a könyv. Az Apró csodák esetében a három kulcsszereplő gondolatait olvashatjuk, gördülékenyen a cselekmény folyamatában, amely amiatt is fontos, hogy megérthessük: ki, mit, miért tesz. Főként az tetszett, amikor egy adott jelenetet végigolvashattuk két szempontból is, megértve ezáltal az egyes reagálásokat. Az Ítéletnél már bonyolódik a dolog, megszámolni sem tudom, hány ember oldaláról látunk bele az eseményekbe, de ennek ellenére kivétel nélkül mindenki okkal van kiemelve és egyáltalán nem lesz zavaró a gyakori váltás, sőt, jót is tesz neki, mivel így nehezebbé válik megfejteni azt a kirakóst, amely a végén maradéktalanul összeáll.

Alapos kutatómunka

Bevallom őszintén, a köszönetnyilvánításokat, illetve szerzői megjegyzéseket a regények után vagy nem szoktam elolvasni, vagy csupán felületesen átfutom. Az Apró csodák esetében viszont megragadta a figyelmemet, hogy nem csak a szokásos mindenkinek megköszönő mondatokkal találtam szembe magam, hanem szerzői jegyzet fomájában annak részletezésével, hogy miképp voltak segítségére különböző személyek abban, hogy hitelesebben tudja visszaadni az egyes karaktereket – az afroamerikait, a skinheadet, illetve az ügyvédet -, továbbá leírni viselkedésüket, reakcióikat. Eddig is szimpatikus volt az írónő, de ezek után, hogy tudom, mennyire alaposan felkészül egy-egy regényére és nem csak a hasára ütve kitalál valamit, máris sokat nőtt a szememben. Az Ítélet esetében is volt minek utánajárnia, itt viszont az emberek helyett néhány szakmai dologról gyűjtött be információkat, hogy valósághű tudjon maradni, de ezt a lécet is sikeresen megugrotta.

Egy szó, mint száz…

Az Ítélet a megannyi karakterével, múlt és jelen váltakozásával, fokozatosan felépülő történetével jóval komplexebb könyv volt számomra meglepetésekkel, nyomokban kis kiszámíthatósággal, de abszolút emlékezetes benyomással. Az Apró csodák pedig ütős kezdésével, egymástól nagyon eltérő karakterábrázolásával, továbbá magával a gyermekközeli témájával vett le a lábamról, ráadásul itt sokkal több kiszámíthatatlan fordulat várt, melyektől csak kapkodtam a fejem. Ha választanom kellene közülük, egy hajszálnyival az Apró csodák győzedelmeskedett, ám az Ítéletre sem lehet panaszom. Jöhet a következő!

Jodi Picoult: Apró csodák

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: Small Great Things
Eredeti megjelenés éve: 2016
Oldalak száma: 480

Jodi Picoult: Ítélet

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Salem Falls
Eredeti megjelenés éve: 2001
Oldalak száma: 496