Éppen nagy ismerkedésben vagyok Philip K. Dick könyveivel – ezekről majd részletesebben később -, melyekről egy podcast-ben is szó esett, nem túl pozitív kicsengéssel, akkor az egyik beszélő inkább azt javasolta, olvassanak az emberek Scalzit, mert az sokkal jobb. Bevallom nekem eddig amennyit megismertem Mr. Dick munkásságából, arra nem lehet különösebben panaszom, de persze fúrta az oldalamat a kíváncsiság, mit tudhat akkor John Scalzi. A Bezárt elmék című sci-fi műve (súrolva a disztópia mellékágát is, amit annyira imádok) pont parlagon hevert, így hát elővettem és elkezdtem olvasni, mire fel volt ez a kinyilatkoztatás. Abban igazat kell adnom, hogy jóval olvasmányosabb és kidolgozottabb a másik író műveinél, de teljesen más stílusuk miatt inkább azt tanácsolnám: olvassatok mindkét szerzőtől, mert zseniális ötletek pattantak ki a fejükből!

Kiinduló pont ebben a világban a Nagy Nátha elnevezésű világméretű járvány (ez a megnevezés bevallom jobban megmosolyogtatott, mint amennyire komolynak lett szánva), melybe több, mint négyszázmillióan haltak bele. Azon “szerencsések”, akiket nem ölt meg a népességre különböző módon ható betegség, a harmadik stádium során felmerülő komplikációk következtében a perifériás idegrendszerük teljesen lebénult, ezzel “bezárva” az áldozatokat. A Haden-szindróma (ahogy ezt az állapotot hívják) kegyetlen: végig tudatodnál vagy, az elméd ép, ám a tested nem képes megmozdulni. De a tudománynak és technológiának hála kifejlesztették az agyba beültethető neurális hálót, mellyel szrípiókat (ha jobban tetszik androidokat) tudnak üzemeltetni, így gyakorlatilag ezeken keresztül élik meg mindennapjaikat, próbát téve rá, hogy visszaintegrálódjanak a társadalomba. Ebben a világban ismerjük meg Christ, a kezdő FBI ügynököt, aki munkája során egyből a mélyvízbe kerül egy rejtélyes gyilkosságnak köszönhetően, hamarosan pedig rájönnek, hogy a tét nem kicsi, az egész társadalomra hatással lehet, ha nem sikerül időben közrelépniük.

Ahhoz képest, hogy az elején kapunk egy gyorstalpalót az előzményekről, magáról a hétköznapi boldogulásról folyamatában, a cselekménnyel párhuzamosan értesülünk, pl. az integrátorokról (vagy, ha úgy tetszik kölcsönözhető emberekről), a fekvő betegekről, a szrípiókról csepegtet részünkre információt az író, de csak módjával, hogy végig fenntartsa az olvasó kíváncsiságát. Legalábbis az enyémet mindenképpen sikerült. 

Fő vonulata a krimi, ugyanis egy gyilkosság miatti FBI nyomozás kellős közepébe csöppenünk. Ám nem egy hétköznapi és egyértelmű szituáció tötrénik, pláne azért, mivel hadenes (így nevezik a betegségben szenvedőket) is érintett benne, így friss nyomozópárosunk bele is veti magát a gyilkos keresésébe. Megmondom őszintén, hogy Chris ügynök társát a leírások alapján egy tagbaszakadt, kicsit elhanyagolt külsejű férfinek néztem – olyan cowboy beütéssel -, valahogy nem szúrt szemet, hogy tulajdonképpen nő, tudom, a név (Leslie) árulkodó lehetett volna, de ugye nem egyszer volt már rá példa, hogy férfiak is kapnak nőinek hitt neveket, na meg annyiszor nem volt említve. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy tudtam ennyire benézni, de védelmemre legyen szólva: a stílusa nagyon férfias volt számomra. Na de ennyit a félrevezetésemről. Krimiként szerintem jól megállta a helyét, megfelelően lett kialakítva a csavar, felhasználva ezt a technológiai hátteret, illetve helyzetet, az indítékok tálalására sem lehetett panaszom. 

Ami kicsit szemet szúrt, hogy nem volt azért ez a nyomozósdi olyan tipikus FBI-os, akikből senki sem tud semmit kihúzni, hiszen random új emberek – új lakótársak, akikkel tulajdonképpen még nem is találkoztak, de egyből el lettek könyvelve segítőnek és bizalmas barátnak – előtt simán megtanácskoztak szupertitkos dolgokat, mit sem törődve vele, hogy ismeretlenek. Sőt, ha már így összejöttek, egyikükre gyorsan rá is bíztak egy komoly feladatot, mert zseninek nézett ki. Hát, oké… 

Igazából abból kiindulva, hogy a humor is sok helyen bele lett szuszakolva, hogy oldja ezeket a technológiai magyarázatokat és ne legyen túl száraz, mondhatnám azt is, hogy így ennek is bele kellett férnie, ám kissé komolytalanná vált ezzel számomra az egész.

Sci-finek egyszerűen remek, ezt az egyedi technológiai oldalt derekasan kitalálta, majd kidolgozta az író, lenyűgözött minden egyes megoldás, mellyel boldogulni tudnak a kórt elkapó egyedek: kezdve a szrípiókkal, majd azzal, hogy akár más emberek bőrébe is bújhatnak, de ha esetleg egyiket sem szeretnék, egy virtuális térben is interakcióba léphetnek más, hasonló cipőben járókkal. De nem áll meg annyinál, hogy ezeket ismerteti, belekeveri a politikát is, egy új törvényt, mely nagyon sok mindenre kihatással lesz és rendesen megbonyolítja ennek az egésznek a piacát is. Ahogy említettem, már-már disztópikus a beütése, legalábbis a társadalmi működés és jogalkotás szempontjából még hihető, egyúttal ijesztő is a dolog, hogy ilyen módon menne végbe a történet.

A könyvnek már megjelent a folytatása is Fejvesztve címmel, mely egy kicsit az e-sportok világa felé vezeti a fonalat, de az sem hangzik elsőre kevésbé érdekesnek, elég sok potenciált látok benne, így akinek tetszik ezzel a sci-fi háttérrel tarkított laza krimi műfaj, mint amilyen a Bezárt elmék, szerintem érdemes tenni egy próbát, én is biztos így fogok tenni.

John Scalzi: Bezárt elmék

Kiadó: Agave Könyvek Kiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Lock In
Eredeti megjelenés éve: 2014
Oldalak száma: 306