Voltatok már úgy egy könyvet illetően, hogy úgy gondoltátok: elérkeztetek egy-egy műfaj abszolút csúcsára, megtaláltátok Az igazit és innentől kezdve már kár is másnak nekiállni, mert jobb úgy sem lehet? Nos, Taylor Adams: No exit könyve váltotta ki ezt az érzést belőlem először, ezt a remekművét minden thriller rajongó kezébe adnám, hogy itt van, tessék, garantáltan nem fogod tudni letenni, a végén pedig az agyad is el fogod dobni. Kétszer.

Már az alaptörténet nagyon felkeltette az érdeklődésemet: adott egy művészeti szakra járó egyetemista lány, Darby, aki próbál egy hóviharon átjutni autójával, ám a küzdelemben végül a hó kerekedik ki győztesen, így meg kell szakítania útját és be kell térnie a legközelebbi autós pihenőbe, ha nem szeretne a vihar áldozatává válni. Már néhányan szintén igénybe vették az épületet: négy ismeretlennel kerül össze térerő, élelem és segítség nélkül, mindössze forró italt tudnak készíteni, néha felrecsegő rádió társaságában, ami tájékoztatja őket: csupán reggelre érnek oda a hókotrók. Miközben kint próbál valahogy kapcsolatba lépni a külvilággal térerőt keresve, az egyik ott parkoló furgon mellett elhaladva, bent egy kis kezet vél felfedezni a szeme sarkából, egy ketrecbe zárva. Több dolog is világossá válik számára: egy emberrablás szemtanúja lett, illetve a bűntény elkövetője bent van a négy fal között, a többiek pedig még csak nem is sejtik, kivel kerültek egy térbe.

Tovább