Mesterhármas

Tudom, ilyenkor évváltáskor inkább az összegzéssel kellene foglalkoznom (majd mindenképpen eljön annak is az ideje), de volt három olyan olvasmányom 2018-ban három brilliáns írónőtől, akik egytől-egyig beírták magukat második magyarul megjelent regényükkel a kedvenc íróim közé. Így az a minimum, hogy szentelek nekik egy kis bejegyzést. :)

1. Han Kang: Nemes teremtmények

A dél-koreai írónő már a Növényevővel felhívta magára a figyelmem, melyben egy bizarr történetnek lehettem tanúja nem mindennapi írói stílussal ötvözve, ezután nem volt kérdés, hogy a további munkásságát is követni fogom. A Nemes teremtmények témáját illetően az 1980-as évek kvangdzsui mészárlásának állít emléket, melynek során a diktatúra ellen tüntető diákokat gyilkolják meg a kivezényelt katonák. Az igaz történet alapján készült regényben különféle emberek szemszögéből olvashatunk a borzalmas eseményekről, még maga az írónő is beleszövi saját emlékeit.

A lírai mondatok gyönyörűsége mindent tarol, a nézőpontok közül a Fekete lélegzet (A fiú barátja, 1980) vált az abszolút kedvencemmé, ilyennel eddigi olvasmányaim során még nem találkoztam, minden egyes sorát ittam, míg meg nem részegített teljesen. Annak örülök, hogy a fordításban az eredeti fejezetcímek szerepelnek, nem csupán az angol kiadásban megjelent karakterek, évszámokkal ellátva, melynek amolyan gyengébbek kedvéért beütése van.

A következő regénye is egyértelműen helyet kap majd a polcomon!

2. Ava Dellaira: Hazatérés

A 2018-as év egyik nagy meglepetése volt az amerikai írónő első regénye, a Kedves halottak!, amelyet egy molyos kihívás miatt olvastam el és sejtelmem sem volt arról, mekkora hatással lesz rám. Fiataloknak szóló könyvet kaptam, mégis olyan fajsúlyos mondanivalóval, amely felnőtteknek is teljes mértékben megállja a helyét. A Hazatéréssel ugyanez a helyzet, még jobb kivitelezésben.

Párhuzamos szálon futnak az események egy anya fiatalkoráról, valamint a lánya jelenéről. A lány, Angie nem tud belenyugodni abba, hogy sosem ismerte az apját, aki anyja állítása szerint meghalt, ezért barátjával felkerekedik és elindul Los Angelesbe, hogy megtudja, mi történt vele, de ez az út ennél sokkal többről fog szólni, mint elsőre gondolta.

A címkék alapján (ifjúsági, romantikus) ez a könyv minden, amit mostanában már inkább kerülök. De az elsőtől az utolsó sorig imádtam, kezdve a 90-es évek hangulatától, folytatva pedig két eltérő időben élt tinédzserekkel (anya és lánya), akiknek különféle problémákkal kell szembesülniük. Útkeresés, szerelem, különféle nehézségek, a kor jellemző problémái, anya-lánya kapcsolat, van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Mindeközben pedig ott lebeg a feszültség a légkörben: vajon mi történt valójában az apával?

Szóval aki hozzám hasonlóan ódzkodik tőle, vagy hezitál a címkék miatt, annak üzenem, hogy igenis nagyon súlyos dolgokról ír a szerző és ez egy olyan fontos könyv, aminek nem szabad olvasatlannak maradnia.

3. Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Nagyon tetszett az a fajta keretes szerkezet, amelyet az amerikai írónő az első regénye, Az amit sohase mondtam el során alkalmazott, melyben a végkifejlet tanúi lehetünk először, majd utána meséli el a kiindulóponttól, hogyan is jutottunk el idáig. De persze ennyiben nem merül ki a történet, hiszen a legvégére még egy plusz csavar is dukál, mellyel rendesen felteszi sz i-re a pontot. Új könyvénél, a Kis tüzek mindenütt esetében is ezt a jól bevált sémát alkalmazta, kiforrottabb stílusban.

Shaker Heights egy tökéletes és nyugodt kisváros, ahol minden annak rendje és módja szerint elrendezett, lakói sikeres életével együtt. Itt él a Richardson család, akik szinte minta családnak számítanak, ám amikor beköltözik a család albérletébe a titokzatos múlttal rendelkező Mia és lánya, Pearl, ez az idilli buborék szépen apránként reped, míg szét nem pukkan.

Emberi és családi sorsok szőttese ez a regény, mely megmutatja, hogy nem minden arany, ami fénylik. Kevés olyan történet akad, amelynek minden karaktere megér egy misét, ez is abszolút azok közé tartozik, számomra sosem voltak “üresjáratok”, unalmasabb jellemleírások, mindenki egyaránt érdekes volt a maga nemében és érdeklődve olvastam, hogyan alakul a sorsuk. Főként az, hogyan alakulnak ki a titkok, illetve miként befolyásolják az eseményeket.

 

Akár dupla, vagy tripla ennyit is lehetne ezekről a regényekről mesélni, de szándékosan nem írtam róluk hosszabban, esetleg külön-külön, úgy gondolom ezek tipikusan azok az alkotások, amelyek részleteteit, illetve erejüket magának az olvasónak kell felfedeznie és nem szabad lelőni minden pontjukat. Számomra kivétel nélkül telitalálatok voltak, remélem Nektek sem okoznak majd csalódást.

Előző

A Krétaember és a párhuzamos olvasás esete

Következő

A 2018-as évem könyvekben

2 Hozzászólás

  1. Mindegyik könyvet nézegettem, most megerősítettél benne, hogy el kell őket olvasnom! Jó bejegyzés lett, Köszönöm! :)

  2. Mona

    Én köszönöm, hogy elolvastad! :)

Vélemény, hozzászólás?

WordPress & Téma: Anders Norén