Kategória: Egyéb (Oldal 1 / 2)

A 2017-es évem könyvekben

Eltelt egy újabb év, így itt az ideje egy kis visszatekintésnek, már csak azért is, mert ha könyvek terén annyira nem is, az életemben bizony volt bőven változás. :) Na de először jöjjenek a töményebb, de elengedhetetlen számok:

Elolvasott könyvek: 40 db, ebből 17 papírkönyv és 23 ebook. Érdekes megoszlás, az emlékezetemben sokkal többnek tűnt a papírkönyvekkel töltött idő, de valószínűleg csak érzéki csalódás volt, vagy éppenséggel hamarabb daráltam le az e-könyveket. :)

Elolvasott oldalszámok: 14.320. A legrövidebb regény a maga 144 oldalával Jeff VanderMeer Expedíciója volt, míg a leghosszabb 656 lapszámmal Kristin Hannah-tól a Szentjánosbogár lányok. Hiába tűnt ez a legvaskosabb könyvnek, annyira beszippantott, hogy pikk-pakk elolvastam, így nem árulok el nagy zsákbamacskát azzal, hogy nem véletlenül kapott helyet a top regényeim között. J. J. Abrams – Doug Dorst: S. című alkotása például sokkal fajsúlyosabb olvasmányként éltem meg egyediségének és a fő regény melletti megannyi jegyzetének köszönhetően, így igazság szerint ezt tekinteném mindenképpen az évben a leghosszabb könyvemnek.

Értékeléseim átlaga: 4,2, egy tizeddel magasabb a tavalyihoz képest. 3-nál rosszabb értékelést szerencsére nem sok alkalommal kellett adnom, remélem ez így is fog maradni az elkövetkezendőkben.

A teljes listát itt megtaláljátok, bár az oldalszám szokás szerint nem stimmel, mivel nem minden regény magyar verziója szerepel a Goodreads adatbázisában (de azért meg kell hagyni, egyre jobban fejlődnek ebben).

Nem volt egyszerű, de összeállítottam a saját top 10-es listámat is szokásomhoz híven, ezek azon művek, amiket bátran ajánlok, mert nem fognak csalódást okozni.

2017 TOP 10

10. Tom Rob Smith: A tanya

9. Nina Willner: 40 ősz

8. Han Kang: Növényevő

7. Dot Hutchison: Pillangók kertje

Remekül megírt regény egy ember őrült mániájáról, aki egy olyan kertet alakít ki az általa elrabolt lányoknak, melyben pillangóként élhetnek, hátunkon viselve tetoválásként szárnyaikat, ugyanakkor engedelmeskedve akaratának. A történetük ugyan nem áll meg ennyinél: pillangó mivoltukat haláluk után konzerválja is, örökre megőrizve őket egyfajta morbid gyűjteményként. Amikor lelepledőzik ez a beteges paradicsom, az FBI az egyik túlélő lányt faggatja ki az eseményekről, így értesülünk mi is a mindennapjaikról és a szörnyűségekről, amik a falakon belül zajlottak.

A főszereplő, Maya szemszögéből tökéletesen csepegtetve kapjuk az információkat, kombinálva azelőtti élete fondorlataival és kihívásaival, melynek nyomán nem könnyű eldönteni, melyik határozta, illetve edzette meg jobban karakterét és természetét. Mellette a többi szereplő is mesterien kidolgozott, mindenkinek ott a helye, ahol lennie kell, a megfelelő jellemmel.

6. Andy Weir: Artemis

Jöhetnék azzal a közhellyel, melybe szinte minden 2. értékelés során belefutottam: más, mint az első regénye. Hát még jó, hogy más, ki szeretné egy írótól minden művében ugyanazt olvasni?! Ezúttal egy női főszereplő kalandját kísérhetjük végig a Holdon, kalandosabban, több szereplővel, több helyszínen, de ugyanazzal a humorral és menőséggel meghintve, ahogy első művében megismerhettük. Újfent minőségi és szórakoztató sci-fi regényt kaptam, kicsit közelebb sodorva ehhez a műfajhoz, mely alapvetően nem a zsánerem, de köszönöm Andy, hogy egy kicsit betekintést nyújtasz nekem ebbe a világba is.

5. Torey Hayden: Egy gyerek

4. Jessie Burton: Múzsa

3. Dave Eggers: A Kör

Ez az a köny, amelyet minden mai fiatalnak odanyomnék a kezébe, egyfajta kötelező olvasmányként. Igazi mai társadalomkritika és társadalomrajz, nem hiába szerepel rajta: “dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.” A Kör, mint a mai Facebookhoz, vagy Google-hoz hasonló fiatalos, lendületes szoftvercég egyik új alkalmazottján, a fiatal főszereplőnőnk nézőpontján keresztül lehetünk szemtanúi beilleszkedésének, melynek fázisaiban olyan morális kérdések kerülnek véka alá, mint a magánélet, vagy az egyén szabadságjogának kérdése.

2. Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Már az első mondatával nagyon erősen indul a regény: „Lydia ​halott. De ők még nem tudják”, mely az 1970-es években játszódik és egy kínai-amerikai fiatal lány tragédiáját követhetjük napról-napra. Egy nagyon erős családregény ez, mely pazarul mutatja be, hogy egy látszólag hétköznapi család házában bizony nem mindig minden fenékig tejfel. Igazi drámai mű, melynek elolvasása után jó ideig nem ereszti el magát az olvasót, sokat rágódtam rajta én is és úgy gondolom, ettől lesz igazán jó egy könyv, ha képes gondolatokra és érzésekre sarkallni, márpedig ez itt tökéletesen működik.

1. Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok

Ha valamikor, akkor a 2017-es év vonatkozásában kijelenthetem: itt aztán volt minden. Whippetünk remekül beilleszkedett közénk és több helyre is ellátogattunk vele együtt, többek között Horvátországba is, mondhatni a kis családunk részévé vált és ezt nagyon élvezzük mind a hárman. Jómagam feleséggé avanzsálódtam, na de amiért sikerült belehúznom az olvasásba, az főleg annak köszönhetően, amiért immár a billentyűzetet alig látva gépelem ezeket a sorokat, ugyanis már csak pár nap és egy teljesen más, eddig nem tapasztalt fejezet köszönt be az életembe: anya leszek. :) Izgalmas lesz utána összeegyeztetni a gyereknevelést és az olvasást (na meg természetesen a sok más egyéb, új teendőt), de egyelőre nem gondolom megoldhatatlannak, sőt, nagyon kíváncsian várom ezt az új kihívást. Nem hinném, hogy az olvasási szokásaimban gyökeres változás állna be, nyílván nem fog annyi idő jutni majd a könyvekre, mint pl. most, de az biztos, hogy kényelmesebb pózokban tudom majd művelni az olvasást, mint ezzel a hatalmas hassal. :D Egy szó, mint száz, 2018 a változás éve lesz számomra, ha ezt magán a blogon annyira nem is fogjátok tapasztalni, a háttérben mindenképpen jelen lesz maximálisan. Csak bírjam kivárni!

Zsákmányolás – 2017. november

Zsákmányolás – 2017. október

A 2016-os évem könyvekben

Egészen könyvdúsra sikerült a 2016-os évem, összesen 39 könyvet sikerült elolvasnom és bármilyen hihetetlen, de ez az első év, amikor felborult a megszokott tendencia: több papírkönyvet (23) vettem a kezembe, mint amennyi ebookba (16) merültem. Ettől előtörő lelkiismeret-furdalásomat azon nyomban orvosoltam is az új évben és újra a Kindle-t vettem hű társammá, rápakolva megannyi könyvet, hogy helyrebillenjen az egyensúly. Igazából már kezdett is hiányozni, jó volt újra visszatérni hozzá.

fullsizerender-28Apropó, arról még nem is esett szó, hogy drága jó Kindle 5 olvasóm szülinapom alkalmából leváltásra került, mégpedig egy Voyage-ra – csak hogy márkahűek maradjunk -, amivel azóta is dúl a szerelem.

Nem hittem volna, hogy a háttérvilágítás ennyire kényelmes és praktikus funkció lesz (korábban úgy gondoltam, minek ez nekem), a gombok hiányát pedig már elég jól megszoktam. Ráadásul olyan pazar tokot kaptam hozzá, mellyel sokkal egyszerűbb tárolni, vinni, hozni, magamhoz ölelni, fogni és a többi.

Na de kanyarodjunk vissza 2016-hoz és a számokhoz. A 39 könyv, ha a Goodreads nem csal, összesen 12.902 oldal elolvasását jelentette (plusz-mínusz néhány oldal, mivel nem mindegyik könyvnek volt feltöltve a magyar verziója). A legrövidebb könyv Anna Maria Maki: Zárt helyek igézete volt, örültem is neki, hogy nem kellett több oldalon keresztül szenvednem rajta, a leghosszabb pedig, ha minden igaz Mark Elsberg: Black Out című regénye volt.

Az értékeléseim átlaga 4,1 volt, igazából a legrövidebb irománytól eltekintve nem lőttem mellé olyan hatalmasokat, kisebb-nagyobb csalódások akadtak, de semmi nagy lelki törés.

Nagy nehezen, de öszeszedtem a top 10 regényt, amely a legjobban elnyerte a tetszésemet és ha időmilliárdos lennék, újra elő is venném és még egyszer elolvasnám őket. Ennek hiányában marad a film változatok megtekintése, ha elkészítik őket, vagy ha sikerül hozzáférnem.

Tovább

Főszerepben az idősek

Nem is gondolná az ember, hogy idősek köré szőtt történetek mennyire jók is lehetnek és mennyi potenciált hordoznak magukban. Önmagában az, hogy valaki megöregszik és tapasztalatokra tesz szert – mely által bölcsebbé válik -, ugye nem éppen elégséges, ezért fogják őket és kizökkentve a hétköznapi, megtanult, sokszor berögzült életükből egy új, szoktalan helyzetbe és/vagy környezetbe helyezik őket. Mindehhez járul még némi humorral megfűszerezés és bamm, a végeredmény zseniális lesz! Ennek első ékes bizonyítéka nálam Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regénye volt, melyben pontosan ezek az elemek segédkeztek abban, hogy a szívemhez közel kerüljön főszereplője, továbbá maga az egész alkotás és arra ösztönözzön, hogy újabb hasonló kaliberű főhőst szerepeltető könyveket vegyek a kezembe.

Nemrég két olyan regényt is sikerült elolvasnom, melyek ugyancsak idős emberek és az ő életük köré szövődik és azt kell, hogy mondjam sikerült a krémbe belenyúlnom, hiszen mindegyik páratlan a maga nemében.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ove 59 éves és mindenről megvan a határozott véleménye. Példának okáért a Saab számára az autók autója és bizalmatlan minden olyan emberrel szemben, akik Volvót vagy más külföldi márkájú járművet vezetnek. Napjainak megvannak a fix pontjai, melyektől sosem tér el: legyen az a lakótelep tisztántartása, vagy a tiltó tábla ellenére ott parkoló autók rendszámának felírása, ezeket ráadásul kötelességének érzi, hogy elvégezze, ha már embertársai nem teszik meg. Lételeme a munka és nem érti mások hogy nem érthetnek olyan egyszerű dolgokhoz, mint egy radiátor légtelenítése, tolatás vagy egyéb ház körüli munka. Ám most, hogy állás nélkül maradt és a szomszédai is folyamatosan keresik apró-cseprő ügyekkel, mellyel keresztbe tesznek fontos célkitűzésének, úgy érzi, minden összeesküdött ellene. De az, hogy miképp jutott el idáig és hogy próbál túlélni morgolódások közepette és elvégezni feladatát, azt az olvasónak magának kell felfedeznie.

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása (Harold Fry sorozat 1.)

Harold Fry nyugdíjba vonulása után éli szürke, hétköznapi életét feleségével, míg egyik napon kap egy levelet régi munkatársnőjétől, Queenie Hennessy-től, akit 20 éve látott utoljára és most halálos betegsége utolsó fázisáról tudósít, továbbá búcsút vesz a férfitől. Harold megírja válaszát, majd elindul vele a sarkon lévő postaládához, de aztán úgy dönt, tesz inkább egy hosszabb sétát és máshol dobja be. A távirat végül csak nem akaródzik kikerülni a kezéből és hirtelen felindulásból nekivág gyalogszerrel eljuttatni sorait a címzetthez. Igen ám, de nem holmi szomszédságig történő sétálás veszi kezdetét, hanem egy 900 kilométer hosszú kalandtúra, mivel meggyőződése szerint amíg útja tart, addig Queenie is életben fog maradni. Vitorláscipőjében és vékony kabátjában indul neki a távolság legyűrésének, melynek során különleges emberekkel találkozik össze és emlékeinek felidézése által életéről is számot vesz. Na de az, hogy sikerrel jár-e a küldetése, csak az fedezheti fel, aki végigolvassa a regényt.

 

Screen Shot 2015-12-29 at 16.43.30 copy

Tovább

Oldal 1 / 2

WordPress & Téma: Anders Norén