Címke: pszicho-thriller (Oldal 2 / 2)

B. A. Paris – Zárt ajtók mögött

covers_385903Papír könyvek okozta lelki furdalásom okán az Anna világa befejezése után újra elővettem szeretett ebook olvasómat és nem is eresztettem el még a mai napig sem, sőt, egy ideig nem is tervezem, szinte folyamatosan pakolom rá az olvasnivalókat. Tulajdonképpen minimum 10 évre be tudnék raktározni regényekkel, de ennyire hosszú távra nyílván nem tervezem meg, mit fogok olvasni, úgyis ad hoc jelleggel választok könyveket az esetek 99,9 %-ában.

B. A. Paris első regénye, a Zárt ajtók mögött volt mostanság az egyik legjobban várt regény, amit mindenképpen szerettem volna elolvasni pszicho-thriller kedvelőként. Kíváncsi voltam, hogy az általam elolvasott Téboly, a Holtodiglan és A lány a vonaton után milyen „elmebeteg” történetet lehet még elkövetni ebben a szellemben. Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem csalódtam és szépen beállt a sorba az előbb felsorolt könyvek mögé, melyeket e témában érdemes elolvasni.

Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.

És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.

Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.

Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?

A 320 oldalas regény két idősíkon avat be bennünket egyrészt a házaspár életébe, másrészt megismerkedésük történetébe, ezzel is fokozva a feszültséget. Tudjuk, hogy valami nagyon nincs rendben, de azért még húzza az alkotó addig, ameddig csak lehetséges, hogy minél később jöjjön az a bizonyos bökkenő. Aminek nagyon örültem, az az, hogy a probléma előbukkanása után sem laposodik el a történet, fokozatosan hozza az izgalmas és letehetetlen formulát, nem laposodik el a történet és nem is ülepszik le, mindig történik valami. Ahogy pedig egyre mélyebben belelátunk a színfalak mögé, úgy lesz egyre brutálisabb és félelmetesebb az egész helyzet.

Tovább

Kate Bennett – Megkarcolt élet

megkarcolteletEgy pszicho-thriller megborzongat, beférkőzik a gondolataid mögé és nem hagy nyugodni éjszakánként, vagy akár nappal sem, amikor épp nem olvasod a könyvet. Egy pszicho-thriller középpontjában legtöbbször egy pszichopatát találunk, még ha kezdetben nem is sejtjük és jól titkolják előttünk, mi is valójában. Egy pszicho-thriller szeret az orrunknál fogva vezetni és a legvégsőkig fokozni a hangulatot és az izgalmat, hogy aztán egyetlen mondat segítségével megsemmisítő erővel rombolja le mindazt a képet, amelyet alkottál magadban a cselekményt illetően. Egy pszicho-thriller nem csöpög, nem bugyuta, nem kiszámítható és határozottan nem bagatellizálja el a történetet. Sajnos Kate Bennett első regényéről, a Megkarcolt életről mindez nem mondható el.

Scarlett Anderson sikeres írónő, akinek azon túl, hogy a könyveit viszik, mint a cukrot, még paparazzik hada is ostromolja, na meg producerek és színészek kopogtatnak az ajtaján, hogy a megfilmesített regényeinek sikertortájából ők is kaphassanak egy szeletet. Scarlett élete azonban nem volt mindig ennyire fenékig tejfel, hiszen évekkel korábban, mikor még Rosie Adams volt a becsületes neve, férje napi rendszerességgel bántalmazta, félelemben tartotta és elmarta minden rokona és ismerőse mellől. A férfi tökéletesen megszőtt tervének hála Rosie magatehetetlenül, kiszolgáltatottan, szinte rabszolgaként élte mellette hétköznapjait, elzárva a külvilágtól, míg egyik nap – meg ne kérdezzétek, hogyan és miért kellett ezzel ennyit várnia – a csodával határos módon megmenekült szomszédja, Mary segítségének köszönhetően. Ő azóta is elválaszthatatlan barátnőként támogatja szegényt Rosie-t, aki terápiákkal és névváltoztatással a háta mögött, immár a reflektorfényben éli mindennapjait és próbál túlélni, hiszen ezek a borzalmak nem múltak el nyomtalanul az életéből, éjszakánként rémálmok formájában és a társas kapcsolatainak hiányában is megmutatkozik pánikbetegsége.

Tovább

Robert R. McCammon – Csak az enyém

csakazenyemNem rémlik, hogy eddigi olvasmányaim során találkoztam olyan regénnyel, amelynek sikerült az első néhány oldal után sokkolnia, de Robert R. McCammon amerikai írónak sikerült ezt elérnie a Csak az enyém címet viselő pszicho-thrillerével. A nemzetközi Horrorírók Egyesülete (Horror Writers Association) nem véletlenül ítélte meg 1990-ben a műnek a Bram Stoker-díjat, melyet a horror műfajban kiemelkedő teljesítményért érdemelnek ki az alkotók. Persze ebben az esetben nem azt a tipikus ijesztgetős, misztikummal körbefont horrort kell érteni, hanem a megdöbbentő, kegyetlen és brutális félét, amely rendesen megtépázza a lelki világodat.

A regényben először az erős testalkatú, széles vállú és meglehetősen magas, egyik múltbéli ismerőse által amazonnak becézett Mary világába nyerünk betekintést, aki egy társasház egyik lakásának falai között tengeti visszahúzódó életét, családi idillben egy gyermekkel, akit mindennél jobban szeret, még akkor is, ha többet sír a kelleténél. Ez mind szép és jó lenne, ha  ez a nyitójelenet ebben a hangulatban folytatódna, de néhány bekezdés után már megkapjuk a képet igazi jelleméről, mely ettől az elénk vázolt, meghitt szituációtól kilométerekre fekszik megkínozva, kibelezve, valahol egy kert végében arccal lefelé elásva.

Mary Terrell, vagy ahogy társai hívták, Mary Terror egy radikális terrorszervezet, a Vihar Front fanatikus tagjaként gyártott bombákat, vagy gyilkolt rendőröket a hatvanas években abban a szellemben, hogy amit tesznek, az helyes. A vezetőjük és egyben nagy szerelme, Lord Jack oldalán teljes vállszélességgel és odaadással élte bele magát az általuk vallott államellenes eszmébe, mely mellett  a mai napig határozottan kitartott, persze visszavonultam és megbújva, hiszen az FBI a rajtaütésük óta keresi őket – már amennyien azon a bizonyos napon megmaradtak. A világban szétszéledve próbálták ugyanis hamis, kitalált életüket élni, de Mary nem adja fel a reményt, hogy Jack egy napon megkeresi őt és szerelmük immár végérvényesen beteljesedhet. Egy magazin egyik hirdetésében reménye aztán életre is kel: a sorai mögött egy szervezetükkel kapcsolatos, félreérthetetlen utalásra lesz figyelmes, melyben találkozásra invitálják egy virágnyelvbe foglalt, csak általuk ismert jelentéssel bíró helyre, és ez a felhívás szerinte csakis Jacktől származhat. Innentől kezdve a nőnek egy célja van: felkészülni a férfival való találkozásra és mindent megtegyen, hogy örömet okozzon neki, még ha ez egy gyermek elrablását is jelenti.

Tovább

Paula Hawkins: A lány a vonaton

lanyavonatonGondolom mindenkinek van olyan útvonala, melynél majdhogynem kívülről fújja a házak sorrendjeit azok tulajdonságaival, sajátossággaival együtt, mintha csak régi ismerősként köszöntené őket egy nap kezdetekor, vagy éppen azt túlélvén hazafelé tartva. Vonatozás közben nem egyszer fordul velem is elő, hogy egy gyakrabban látott útvonal környezetét figyelemmel kísérem annak ellenére, hogy már megannyiszor láttam. Persze egyfajta támpontként is szolgál mindez, de amilyen hosszú útjaink szoktak lenni két település között, már puszta időtöltésnek is megteszi egy idő után, amikor már kiolvastuk, vagy kibeszéltük magunkat és a hátralévő távot valamivel ki kell tölteni. Paula Hawkins könyve, A lány a vonaton is erre alapozva kezdi meg történetét: Rachel mindennapos vonatozásai során már kívülről fúj mindent, amely mellett a masina elhalad, de ezen továbbmenvén még az egyik ház naponta látott lakói köré is sző egy kitalált életet kitalált nevekkel és jellemzőkkel. Így születik meg Jess és Jason, az idilli szerelmespár, akiknek egyik, vagy épp mindkét tagja mintha csak a teraszukon várnák, hogy Rachel elhaladjon mellettük. Igazi művészlelkeknek állítja be őket kinézetük és néhány másodperces jeleneteik alapján, noha a valóság egészen messze áll ettől és ezt főszereplőnk is jól tudja. De ki ne szeretne ábrándozni, miközben a saját élete romokban hever?

Rachel a harmicas éveiben járó, immár elvált nő, aki nem tud túljutni elveszített szerelmén és egyetlen vígaszt az alkoholban találja csak meg. A férje főhősünk gyakori részegsége miatt egy másik nő karjaiba pártol át a boldogság megtalálásához, ráadásul elég hamar születik gyermekük is, ami külön fájó pont Rachel számára, mivel próbálkozásuk ellenére nekik sosem adatott meg, hogy családdá gyarapodjanak. A válás után az ivászata csak rosszabbodik, a munkahelyén is megválnak tőle, hiszen munkaidő alatt sem tudja megállni, hogy ne juttasson szervezetébe némi alkoholt. Persze a lakótársa, akinél meghúzta magát mit sem tud erről, szégyenkezése miatt nem is avatja be ebbe az információba, így a megszokott módon tovább jár Londonba, csak épp csavargással telik ott töltött ideje. Egyik nap szokásos kémlelő hadjárata közben viszont olyan jelenet tanúja lesz, mely mindent megváltoztat és akaratlanul is az életük részévé válik.

Tovább

Pierre Lematrie – Téboly

tebolyA pszicho-thriller filmeket mindig is szerettem, ezért esett a választásom most ugyanerre a műfajra, csak éppen könyv formájában, kíváncsi voltam, mennyire lehet fokozni az izgalmakat olvasott formátumban, vajon így is sikerülhet-e teljes lelki terrort alkalmazni és azt kell, hogy mondjam, talán még jobban is! Pierre Lematrie Téboly című regénye igazi pszichothriller történetet tár elénk, melyben a feszültséget végig fenntartva, csavarokkal tűzdelve haladunk a cselekmények vonalán, ráadásul a történet leírását nem a folytonosság, hanem egyfajta zseniálisan váltogatott kettősség jellemzi, ugyanis két szereplőnk szemszögéből tárulnak fel előttünk az események.

Az alaptörténetben megismerhetjük Sophie-t, aki bébiszitterkedik egy módosabb családnál, ám hamar kiderül, hogy nem egy hétköznapi életet élt emberről van szó, ugyanis a nő depressziós, rémálmokkal küzd, folyton elhagyja a dolgait és emlékezetkiesései vannak, olykor fél napok tűnnek el előle nyomtalanul. A korábbi tökéletes élete fokozatosan omlik össze:  egyre több haláleset kíséri életet, miközben egyre súlyosabbá válnak a tünetei, így jut el odáig, hogy egyedül tengetve napjait egy kisfiút pesztrálgat szinte egész álló nap. A dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor egy újabb eszméletvesztés újabb áldozatot követel, mellyel a gyanú egyértelműen Sophie-ra terelődik, így nincs már választása, menekülnie kell tettei elől. Idegen városba költözik, új személyazonosságot vesz fel – mindent elkövet, hogy új életet tudjon kezdeni, végső elkeseredettségében pedig egy házasságközvetítőnél köt ki, hogy új személyazonosságát törvényesíthesse. Ezután a történet már Frantz szemszögéből folytatódik, ahol a legelejétől kezdve megismerhetjük a dolgok – ha úgy tetszik – új voltát.

Tovább

Oldal 2 / 2

WordPress & Téma: Anders Norén